Pamcsi család – Nimi Tiki őzike hátán

Napsütéses délelőtt volt.

A kis Pamcsik a virágos réten játszottak.

Gurultak.

Nevettek.

Játszottak.

Nimi is gurult.

Gurult, gurult, gurult.

Egyszer csak túl messzire gurult.

Be az erdőbe.

Megállt.

Körülnézett.

Megijedt.

– Jaj! Hol vagyok?

– Miri!

– Mó!

– Milu!

Kiáltott.

Kiáltott újra.

A pamacsa kék lett a félelemtől.

Egyszer csak valaki megszólalt.

– Szia!

– Te ki vagy?

Tiki volt az. A kis őzike.

– Nimi vagyok. Kék Pamcsi.

– Te ki vagy?

– Tiki vagyok. Az őzike.

– Eltévedtél?

– Igen – sírt Nimi. – Begurultam az erdőbe.

– Gyere.

– Ülj a hátamra.

– Kiviszlek.

Nimi felült Tiki hátára.

Az erdőben éppen Lumó papa gyűjtötte a harmatcseppeket.

Meglátta őket.

– Nimi!

– Tiki!

Odagurult hozzájuk.

– Köszönöm, Tiki – mondta. – Segítettél Niminek.

Amikor kiértek a rétre, a kis Pamcsik már gurultak is Nimihez és Tikihez.

– Nimi!

– Nimi megvan!

Nimi mosolygott.

A pamacsa újra sárga lett.

Aztán játszottak egy nagyot.

Tiki a hátára vette a kis Pamcsikat, és együtt énekelték:

Tiki, Tiki fut velünk,

rajta ülünk, nevetünk,

Tiki, Tiki jóbarát,

repít minket réten át.

Aztán a Pamcsik gurultak, gurultak, gurultak.

Tiki futott utánuk.

Majd megállt.

Elköszönt.

– Sziasztok!

– Hazamegyek!

A kis Pamcsik integettek.

– Szia, Tiki!

– Gyere máskor is!

Otthon mindent elmeséltek.

Titi mama nagyon meglepődött.

Este lett.

A kis Pamcsik elfáradtak.

Odabújtak a mamájukhoz.

A mamák átölelték őket.

Titi mama és Lumi mama együtt énekelték:

Tente baba, tente,

itt van már az este,

álomcsillag születik,

szeretetben ringat itt.

Mama súgja halkan,

csillag néz az égen,

puha párna, mama karja

vigyáz rád az éjben.

Pislogtak egyet.

Pislogtak kettőt.

És édesen elaludtak.

Gyönyörű nyári estén a Szélfűház lágyan ringatozott.

www.muzsakkonyvtara.hu

Pamcsi család – Miri napocskás Pamcsijegye

Reggel puha fény ült a rétre.

A virágok illatoztak.

A fű lágyan hajladozott.

Miri és Nimi labdázni indultak.

Vitték a sziromlabdát is.

Illatos volt.

Puha volt.

Gurították.

Miri nevetett.

Magasra dobták.

Nimi is nevetett.

A két kicsi Pamcsi énekelni kezdett.

– Illatos labda,

– gurul a réten.

– Két kicsi Pamcsi

– labdázik szépen.

A labda gurult.

Miri utána gurult.

Nimi is utána gurult.

Újra énekelték:

– Illatos labda,

– gurul a réten.

– Két kicsi Pamcsi

– labdázik szépen.

Boldogan labdáztak.

A nap egyre melegebben sütött.

Miri egyszer csak megállt.

– Mama!

– Mama! – kiáltotta.

Lumi mama gyorsan odagurult.

– Mi történt, kicsi Miri?

Miri a pocakjára mutatott.

– Forró a pocakom.

Nimi nagy szemekkel nézett rá.

– Miri pocakja forró?

Miri szeme megtelt könnyel.

– Forró.

– Forró.

Lumi mama ölébe vette Mirit.

Árnyékba vitte.

Gyengéden megsimogatta.

– Semmi baj, kicsi Miri.

– Semmi baj.

Mó is odagurult.

Milu is odagurult.

Nimi egészen közel bújt.

Mindenki Mirit nézte.

Lumi mama elővette a gyógyító kenőcsöt.

Finoman Miri pocakjára kente.

– Mindjárt jobb lesz – mondta.

Miri pamacsa kék lett a fájdalomtól.

Lumi mama simogatta a pocakját.

Miri megnyugodott.

És akkor valami csodálatos történt.

Miri bundáján megjelent egy pici napocska.

Gyönyörű volt.

– Nézzétek! – szólt halkan Lumi mama.

Mó nézte.

Milu nézte.

Nimi nézte.

– Miri Pamcsijegye! – mondta Mó.

– Napocska! – tapsolt Milu.

– Napocska!

– Napocska! – örült Nimi.

Miri is lenézett magára.

Nézte.

Csak nézte.

A kék pamacsa lassan rózsaszínű lett a boldogságtól.

– Nekem is lett Pamcsijegyem! – örvendezett Miri.

– Nekem is lett! Nekem is lett!

– Bizony, kicsi Miri. Gyönyörű napocskás Pamcsijegyed lett.

– Olyan szép! Olyan szép!

Aztán újra előkerült a piros sziromlabda.

– Játszhatunk még? – kérdezte Nimi.

– Játszhatunk! – nevetett Miri.

És újra énekeltek:

– Illatos labda,

– gurul a réten.

– Két kicsi Pamcsi

– labdázik szépen.

A labda megint gurult.

Gurult a réten.

Elfáradtak, mert sokat labdáztak.

Aztán lassan este lett.

Nimi odabújt Titi mamához.

Titi mama átölelte.

A három kis Pamcsi is Lumi mamához bújt.

Lumi mama átkarolta őket.

Lumi mama és Titi mama együtt énekelték a Pamcsi altatódalt.

– Tente baba, tente,

– itt van már az este,

– álomcsillag születik,

– szeretetben ringat itt.

– Mama súgja halkan,

– csillag néz az égen,

– puha párna, mama karja

– vigyáz rád az éjben.

A Pamcsik pislogtak egyet.

Pislogtak kettőt.

Azután édesen elaludtak.

A Szélfűház lágyan ringatózott a langyos nyári éjszakában.

www.muzsakkonyvtara.hu

Pamcsi család – Jaj, tüske!

Egy szép nyári délelőtt a kis Pamcsik a virágos réten játszottak.

Milu messzebbre gurult.

Egészen az erdő széléig.

Meglátott egy gyönyörű virágot.

A szirma piros és fehér volt.

Milu csak nézte.

Nézte.

Nézte.

– De szép… – suttogta.

Hozzáért.

– Jaj! – kiáltotta.

Valami megszúrta Milu kis kezét.

– Jaj! Jaj! – sírt Milu.

A pamacsa piros lett a fájdalomtól.

Mó és Miri gyorsan odagurultak hozzá.

– Mi történt, Milu?

– Mi történt?

Milu csak sírt, sírt.

– Megszúrt…

– Fáj…

A kis Pamcsik aggódtak.

Ilyet még sosem láttak.

Gyorsan hazagurultak Lumi mamához.

– Mama! – kiáltotta Milu

– Mama! – kiáltotta Mó.

– Mi ez? – kérdezte Miri

Lumi mama odagurult Miluhoz.

– Mi történt, kicsim? – kérdezte.

– Megszúrt… – sírta Milu.

– Fáj…

– Ez tüske, kicsim – mondta halkan.

Óvatosan kivette.

Gyógyító kenőccsel bekente.

Aztán puha virágszirmokból kis kötést tett rá.

– Mindjárt jobb lesz…

– Jobb lesz…

Milu még egy kicsit szipogott.

Lumi mamához bújt.

A mama átölelte.

– Itt vagyok, kincsem – suttogta.

– Minden rendben.

Milu pamacsa lassan újra sárga lett.

Este lett.

Milu, Mó és Miri Lumi mamához bújtak.

Lumi mama halkan énekelni kezdte a Pamcsi altató dalt:

Tente baba, tente,

itt van már az este,

álomcsillag születik,

szeretetben ringat itt.

Mama súgja halkan,

csillag néz az égen,

puha párna, mama karja

vigyáz rád az éjben.

A kis Pamcsik hallgatták az altató dalt.

Pislogtak egyet.

Pislogtak kettőt.

Csillagszemeik szépen lecsukódtak.

A szélfűház csendesen ringatózott a nyári éjszakában.

www.muzsakkonyvtara.hu

Pamcsi család – Az éneklő virág

 

Egy napsütéses reggelen Milu a réten gurult.

Egyszer csak meglátott egy szép virágot.

Megállt.

Csak nézte.

Ámult-bámult.

Milu pamacsa az örömtől rózsaszínű lett.

Miri és Mó is odagurultak.

Megálltak.

Körbeállták a virágot.

A virág édes, mézes illatot adott.

Mézillat.

Mézillat.

A Pamcsi gyerekek mélyen beszippantották.

A virág énekelni kezdett:

– Virág vagyok,

énekelek.

a nap velem

nevet,

a szél táncol

nekem.

– Hallod? Énekel! – súgta Milu.

A Pamcsi gyerekek csak álltak, figyeltek.

A virág lassan becsukta a szirmait.

Csend lett.

– Menjünk haza! – mondta Milu.

– Elmondjuk Mamának és Papának! – mondta Miri.

Gyorsan hazagurultak.

– Mama! Papa!

Boldogan meséltek Lumi mamának és Lumó papának a csodálatos virágról.

Este Lumi mama dúdolta az altatót.

A Pamcsik még érezték a virág édes, mézes illatát.

Mézillat.

Mézillat.

Édesen elaludtak.

www.muzsakkonyvtara.hu

Pamcsi család – Lumó papa hazaérkezett

A Pamcsik a virágos réten voltak.

Mó, Miri és Milu éppen egy katicabogarat figyeltek a puha fűben.

Egyszer csak a rét felől Lumó papa gurult.

Bravúrosan gurult.

Gyorsan.

Könnyedén.

A fején nagy zöld levélkalap ringatózott.

– Papa! – örültek a kicsik.

Lumó papa megállt előttük.

Virágokat és csillogó harmatcseppeket hozott.

A kicsik gyorsan körbevették.

– Papa, mondd, hogyan tudsz ilyen gyorsan gurulni? – kérdezték.

Lumó papa mosolygott.

Megmutatta.

Mó, Miri és Milu nagy csillagszemeikkel figyeltek.

A Pamcsik nagyon örültek.

A farkuk végén a pamacsaik rózsaszínűek lettek.

Lumi mama mosolyogva nézte a családot.

Az ő pamacsa is rózsaszínű lett az örömtől.

www.muzsakkonyvtara.hu

Pamcsi család – Miri fájó pocakja

 

Délelőtt volt a réten. A fű puha volt, a nap meleg. Mó gurult egyet, Milu nevetett, és a pamacsuk rózsaszín lett. Miri is indult volna, de egyszer csak megállt. A pamacsa piros lett, a csillagszemei picit hunyorogtak. „Fáj a pocakom” – mondta halkan.

Lumi mama odament, leült mellé, és finoman megsimította. „Itt vagyok” – mondta. Mó közelebb gurult, Milu is odabújt, és a puha bundák összeértek. Lumi mama hozott egy meleg levelet, óvatosan Miri pocakjára tette, és suttogva így szólt: „Melegít.”

A piros pamacs lassan halványult, aztán újra sárga lett. „Sárga, amikor jól vagyok” – mondta Miri halkan, majd nagyot sóhajtott. „Már jobb.” Mó örült, Milu örült, Lumi mama mosolygott, mert Miri pocakja meggyógyult. A pamacsok rózsaszínre váltottak, és mindenki boldog volt.

Pici csillag

Volt egyszer egy pici csillag az égen.

Olyan pici volt, mint egy fényes pötty.

Pislogott egyet.

Pislogott kettőt.

Lent a földön egy kis baba feküdt az ágyban.

Puha volt a párna.

A takaró szépen betakarta.

A pici csillag lenézett,

és halkan suttogta:

– Aludj, baba. Aludj szépen.

A baba lélegzett.

Be.

Ki.

Be.

Ki.

Egy bárányfelhő lassan odasétált az égen.

Ringatta a csillagot.

Ringatta az álmot.

A pici csillag egészen közel hajolt,

és egy apró puszit küldött a babának.

Puszi az arcra.

Puszi a homlokra.

A baba szeme becsukódott.

A baba álma mosolygós lett.

A szíve nyugodtan pihent a takaró alatt.

A csillag ott maradt az égen,

és őrizte a baba álmát,

egészen reggelig.