Pamcsi család – Nimi Tiki őzike hátán

Napsütéses délelőtt volt.

A kis Pamcsik a virágos réten játszottak.

Gurultak.

Nevettek.

Játszottak.

Nimi is gurult.

Gurult, gurult, gurult.

Egyszer csak túl messzire gurult.

Be az erdőbe.

Megállt.

Körülnézett.

Megijedt.

– Jaj! Hol vagyok?

– Miri!

– Mó!

– Milu!

Kiáltott.

Kiáltott újra.

A pamacsa kék lett a félelemtől.

Egyszer csak valaki megszólalt.

– Szia!

– Te ki vagy?

Tiki volt az. A kis őzike.

– Nimi vagyok. Kék Pamcsi.

– Te ki vagy?

– Tiki vagyok. Az őzike.

– Eltévedtél?

– Igen – sírt Nimi. – Begurultam az erdőbe.

– Gyere.

– Ülj a hátamra.

– Kiviszlek.

Nimi felült Tiki hátára.

Az erdőben éppen Lumó papa gyűjtötte a harmatcseppeket.

Meglátta őket.

– Nimi!

– Tiki!

Odagurult hozzájuk.

– Köszönöm, Tiki – mondta. – Segítettél Niminek.

Amikor kiértek a rétre, a kis Pamcsik már gurultak is Nimihez és Tikihez.

– Nimi!

– Nimi megvan!

Nimi mosolygott.

A pamacsa újra sárga lett.

Aztán játszottak egy nagyot.

Tiki a hátára vette a kis Pamcsikat, és együtt énekelték:

Tiki, Tiki fut velünk,

rajta ülünk, nevetünk,

Tiki, Tiki jóbarát,

repít minket réten át.

Aztán a Pamcsik gurultak, gurultak, gurultak.

Tiki futott utánuk.

Majd megállt.

Elköszönt.

– Sziasztok!

– Hazamegyek!

A kis Pamcsik integettek.

– Szia, Tiki!

– Gyere máskor is!

Otthon mindent elmeséltek.

Titi mama nagyon meglepődött.

Este lett.

A kis Pamcsik elfáradtak.

Odabújtak a mamájukhoz.

A mamák átölelték őket.

Titi mama és Lumi mama együtt énekelték:

Tente baba, tente,

itt van már az este,

álomcsillag születik,

szeretetben ringat itt.

Mama súgja halkan,

csillag néz az égen,

puha párna, mama karja

vigyáz rád az éjben.

Pislogtak egyet.

Pislogtak kettőt.

És édesen elaludtak.

Gyönyörű nyári estén a Szélfűház lágyan ringatozott.

www.muzsakkonyvtara.hu

Pamcsi család – Miri napocskás Pamcsijegye

Reggel puha fény ült a rétre.

A virágok illatoztak.

A fű lágyan hajladozott.

Miri és Nimi labdázni indultak.

Vitték a sziromlabdát is.

Illatos volt.

Puha volt.

Gurították.

Miri nevetett.

Magasra dobták.

Nimi is nevetett.

A két kicsi Pamcsi énekelni kezdett.

– Illatos labda,

– gurul a réten.

– Két kicsi Pamcsi

– labdázik szépen.

A labda gurult.

Miri utána gurult.

Nimi is utána gurult.

Újra énekelték:

– Illatos labda,

– gurul a réten.

– Két kicsi Pamcsi

– labdázik szépen.

Boldogan labdáztak.

A nap egyre melegebben sütött.

Miri egyszer csak megállt.

– Mama!

– Mama! – kiáltotta.

Lumi mama gyorsan odagurult.

– Mi történt, kicsi Miri?

Miri a pocakjára mutatott.

– Forró a pocakom.

Nimi nagy szemekkel nézett rá.

– Miri pocakja forró?

Miri szeme megtelt könnyel.

– Forró.

– Forró.

Lumi mama ölébe vette Mirit.

Árnyékba vitte.

Gyengéden megsimogatta.

– Semmi baj, kicsi Miri.

– Semmi baj.

Mó is odagurult.

Milu is odagurult.

Nimi egészen közel bújt.

Mindenki Mirit nézte.

Lumi mama elővette a gyógyító kenőcsöt.

Finoman Miri pocakjára kente.

– Mindjárt jobb lesz – mondta.

Miri pamacsa kék lett a fájdalomtól.

Lumi mama simogatta a pocakját.

Miri megnyugodott.

És akkor valami csodálatos történt.

Miri bundáján megjelent egy pici napocska.

Gyönyörű volt.

– Nézzétek! – szólt halkan Lumi mama.

Mó nézte.

Milu nézte.

Nimi nézte.

– Miri Pamcsijegye! – mondta Mó.

– Napocska! – tapsolt Milu.

– Napocska!

– Napocska! – örült Nimi.

Miri is lenézett magára.

Nézte.

Csak nézte.

A kék pamacsa lassan rózsaszínű lett a boldogságtól.

– Nekem is lett Pamcsijegyem! – örvendezett Miri.

– Nekem is lett! Nekem is lett!

– Bizony, kicsi Miri. Gyönyörű napocskás Pamcsijegyed lett.

– Olyan szép! Olyan szép!

Aztán újra előkerült a piros sziromlabda.

– Játszhatunk még? – kérdezte Nimi.

– Játszhatunk! – nevetett Miri.

És újra énekeltek:

– Illatos labda,

– gurul a réten.

– Két kicsi Pamcsi

– labdázik szépen.

A labda megint gurult.

Gurult a réten.

Elfáradtak, mert sokat labdáztak.

Aztán lassan este lett.

Nimi odabújt Titi mamához.

Titi mama átölelte.

A három kis Pamcsi is Lumi mamához bújt.

Lumi mama átkarolta őket.

Lumi mama és Titi mama együtt énekelték a Pamcsi altatódalt.

– Tente baba, tente,

– itt van már az este,

– álomcsillag születik,

– szeretetben ringat itt.

– Mama súgja halkan,

– csillag néz az égen,

– puha párna, mama karja

– vigyáz rád az éjben.

A Pamcsik pislogtak egyet.

Pislogtak kettőt.

Azután édesen elaludtak.

A Szélfűház lágyan ringatózott a langyos nyári éjszakában.

www.muzsakkonyvtara.hu

Pamcsi család – A kék Pamcsi vendégek

 Egy nyári napon a kis Pamcsik a réten játszottak.

Gurultak.

Nevettek.

Versenyeztek.

Miri gurult.

Mó gurult.

Milu gurult.

Egyszer csak két világoskék Pamcsi érkezett.

A kis Pamcsik megálltak.

Megijedtek.

Féltek.

– Mama! Papa!

– Mama! Papa!

– Mama! Papa!

kiabálta Mó, Miri és Milu.

A pamacsaik kékre váltottak.

Lumi mama odagurult.

Megsimította őket.

– Kedveseim, ők a rokonaink – mondta.

Lumó papa is odagurult.

A kislány a mamája mellé bújt.

– Ő Titi mama – mondta Lumi mama.

– Ő pedig Nimi.

A kis Pamcsik csak nézték őket.

– Sziasztok – mondta Nimi.

– Szia – mondta Miri.

– Szia – mondta Mó.

– Szia – mondta Milu.

– Miért vagytok kékek? – kérdezte Miri.

– A tengeren élünk – mondta Titi mama.

– A vízen is tudunk gurulni – mondta Nimi.

– Ha vízen gurulunk, aranyfény lesz rajtunk – mondta Nimi.

– Így száraz marad a bundánk.

– Hűha, azta! – mondta Mó.

Mó izgatottan Lumó papára nézett.

– Elmegyünk a tengerre hozzájuk? – kérdezte.

– Igen. El fogunk menni – mondta Lumó papa.

– Hurrá, de jó! – mondta Mó.

Mó pamacsa rózsaszín lett.

Milu közelebb gurult.

– Játszunk? – kérdezte.

– Játsszunk!

– Játsszunk!

– Játsszunk!

Gurultak.

Nevettek.

Játszottak.

Sokat játszottak.

Aztán elfáradtak.

A kis Pamcsik odabújtak Lumi mamához.

Titi mamához is odabújt a kék kis Pamcsi, Nimi.

Lumi mama és Titi mama együtt énekelni kezdtek:

Tente baba, tente,

itt van már az este,

álomcsillag születik,

szeretetben ringat itt.

Mama súgja halkan,

csillag néz az égen,

puha párna, mama karja

vigyáz rád az éjben.

Pislogtak egyet.

Pislogtak kettőt.

Azután édesen elaludtak.

A lila Pamcsik és a kék kis Pamcsi is.

A Szélfűház lágyan ringatózott a csendes éjszakában.

www.muzsakkonyvtara.hu

Pamcsi család – Buborékok és Mó hisztije

Egy szép délelőtt a kis Pamcsik a virágos réten játszottak.

A csillogó harmatcseppekből színes buborékok születtek.

Sok buborék.

Kék buborék.

Rózsaszín buborék.

Sárga buborék.

A kis Pamcsik megálltak.

Nézték.

Nézték.

Aztán gurultak.

Gurultak a buborékok után.

– De szép!

– De jó!

Mó hozzáért egyhez.

Pukk!

Miri hozzáért egyhez.

Pukk!

Milu hozzáért egyhez.

Pukk! Pukk!

Nevettek.

Gurultak.

Pukkasztották a buborékokat.

Pukk!

Pukk!

Pukk!

Dél lett.

Lumi mama szólt:

– Gyertek, gyerekek! Ebédidő!

Miri megállt.

Milu megállt.

Mó gurult tovább.

– Mó, gyere!

– Nem!

– Játszani akarok!

– Játszani akarok!

A pamacsa zöld lett.

Zöld és mérges.

Mó lehuppant.

Topogott.

Gurult egyet.

Megint lehuppant.

– Nem megyek!

– Nem! Nem!

– Játszani akarok!

– Pukk!

– Pukk!

Gurult tovább.

Gyorsan.

Mérgesen.

Miri és Milu csak néztek.

Csendben.

Lumó papa odagurult.

Megállt Mó mellett.

Ránézett.

Aztán átölelte.

– Mó, kisfiam…

a játék megvár.

A pocakod most hív.

Mó még mérges volt.

Még toppant egyet.

Aztán megállt.

Nézte Lumó papát.

Nézte.

Nézte.

Lassan odagurult hozzá.

Hozzábújt.

Papa átölelte.

Mó pamacsa lassan újra sárga lett.

Hazagurultak.

Ebédeltek.

Később újra játszottak a buborékokkal.

Pukk.

Pukk.

Este Lumi mamához bújtak.

Ő átölelte őket.

És halkan énekelni kezdett:

Tente baba, tente,

itt van már az este,

álomcsillag születik,

szeretetben ringat itt.

Mama súgja halkan,

csillag néz az égen,

puha párna, mama karja

vigyáz rád az éjben.

Pislogtak egyet.

Pislogtak kettőt.

Csillagszemeik lecsukódtak.

A Szélfűház lágyan ringatózott reggelig a csillagok alatt.

www.muzsakkonyvtara.hu

Pamcsi család – Tiki őzike, a Pamcsik új barátja

 

Reggel lett.

A Szélfűházban a Pamcsik ébredeztek.

A nap besütött az ablakon.

A szél lágyan fújt.

A Pamcsik elindultak játszani.

Gurultak.

Gurultak.

Nevettek.

Egyszer csak megálltak.

Egy kis őzike állt ott.

– Te ki vagy? – kérdezte Mó.

– Tiki vagyok. Kis őzike. – mondta halkan.

Miri és Milu is odagurultak.

Nézték.

Nézték.

Csillagszemeikkel nézték.

Tiki közelebb lépett.

Megállt.

– Leszünk barátok? – kérdezte.

– Igen!

– Igen!

– Igen!

– Akartok a hátamra ülni? Tudok gyorsan szaladni – kérdezte a kis őzike.

– Igen!

– Igen!

– Igen!

Tiki lassan lehajolt.

A Pamcsik felgurultak a hátára.

Jól kapaszkodtak.

Tiki elindult.

Lassan.

Aztán gyorsabban.

Aztán futni kezdett.

A Pamcsik nevettek.

És énekeltek:

Tiki, Tiki fut velünk,

rajta ülünk, nevetünk,

Tiki, Tiki jóbarát,

repít minket réten át.

Tiki futott.

A Pamcsik kacagtak.

A szél fújt.

A virágok illatoztak.

Mó pamacsa rózsaszín lett.

Miri pamacsa is rózsaszín lett.

Milu pamacsa is rózsaszín lett.

Tiki lassan megállt.

– Esteledik… – mondta halkan.

– Haza kell mennem.

A Pamcsik legurultak róla.

Nevettek.

– Szia, Tiki!

– Sziasztok!

– Majd jövök még játszani!

Tiki szaladt.

Aztán eltűnt a fák között.

A Pamcsik még nézték.

Aztán hazagurultak.

A Pamcsik boldogan mesélték Lumi mamának és Lumó papának, kivel játszottak a réten.

Aztán Lumi mamához bújtak.

Lumi mama gyengéden átölelte a kis Pamcsikat.

Este lett.

Lumi mama halkan énekelni kezdte a Pamcsi altató dalt:

Tente baba, tente,

itt van már az este,

álomcsillag születik,

szeretetben ringat itt.

Mama súgja halkan,

csillag néz az égen,

puha párna, mama karja

vigyáz rád az éjben.

A kis Pamcsik hallgatták az altató dalt.

Pislogtak egyet.

Pislogtak kettőt.

Csillagszemeik szépen lecsukódtak.

A Szélfűház halkan ringatózott a holdfényes éjszakában.

www.muzsakkonyvtara.hu

Pamcsi család – Jaj, tüske!

Egy szép nyári délelőtt a kis Pamcsik a virágos réten játszottak.

Milu messzebbre gurult.

Egészen az erdő széléig.

Meglátott egy gyönyörű virágot.

A szirma piros és fehér volt.

Milu csak nézte.

Nézte.

Nézte.

– De szép… – suttogta.

Hozzáért.

– Jaj! – kiáltotta.

Valami megszúrta Milu kis kezét.

– Jaj! Jaj! – sírt Milu.

A pamacsa piros lett a fájdalomtól.

Mó és Miri gyorsan odagurultak hozzá.

– Mi történt, Milu?

– Mi történt?

Milu csak sírt, sírt.

– Megszúrt…

– Fáj…

A kis Pamcsik aggódtak.

Ilyet még sosem láttak.

Gyorsan hazagurultak Lumi mamához.

– Mama! – kiáltotta Milu

– Mama! – kiáltotta Mó.

– Mi ez? – kérdezte Miri

Lumi mama odagurult Miluhoz.

– Mi történt, kicsim? – kérdezte.

– Megszúrt… – sírta Milu.

– Fáj…

– Ez tüske, kicsim – mondta halkan.

Óvatosan kivette.

Gyógyító kenőccsel bekente.

Aztán puha virágszirmokból kis kötést tett rá.

– Mindjárt jobb lesz…

– Jobb lesz…

Milu még egy kicsit szipogott.

Lumi mamához bújt.

A mama átölelte.

– Itt vagyok, kincsem – suttogta.

– Minden rendben.

Milu pamacsa lassan újra sárga lett.

Este lett.

Milu, Mó és Miri Lumi mamához bújtak.

Lumi mama halkan énekelni kezdte a Pamcsi altató dalt:

Tente baba, tente,

itt van már az este,

álomcsillag születik,

szeretetben ringat itt.

Mama súgja halkan,

csillag néz az égen,

puha párna, mama karja

vigyáz rád az éjben.

A kis Pamcsik hallgatták az altató dalt.

Pislogtak egyet.

Pislogtak kettőt.

Csillagszemeik szépen lecsukódtak.

A szélfűház csendesen ringatózott a nyári éjszakában.

www.muzsakkonyvtara.hu

Pamcsi család – Eső! Eső! Eső!

 

Egy meleg napon három kis Pamcsi gurult a virágos réten.                                   

Egyszer csak az ég sötétebb lett.

A nap elbújt.

Csepp… csepp…

Egy vízcsepp hullott Miri bundájára.

Aztán még egy.

Elkezdett esni az eső.

Mó, Miri és Milu megálltak.

Tátva maradt a szájuk.

Csurgott róluk az esővíz.

– Mi ez, mama? – kérdezte Miri.

– Ez az eső? – kérdezte Milu.

– Eső – mondta Lumi mama.

– Eső! – mondta Mó.

– Eső! – mondta Miri.

– Eső! – mondta Milu.

Aztán nevetni kezdtek.

Vidáman gurultak tovább, már csuromvizesen.

Nevettek, gurultak, pancsoltak.

Lumi mama és Lumó papa csendben figyelték őket.

A langyos nyári zápor lassan elállt.

A nap újra kisütött.

A kis Pamcsik megálltak.

– Nézzétek! – kiáltotta Milu.

A pamacsuk szivárványszínű lett.

Miri csodálkozott.

– Mi ez, mama?

– Ez milyen szín?

Lumi mama mosolygott.

– Az eső miatt – mondta halkan.

– Szivárványszínű.

A nap melegen sütött tovább.

A bundájuk gyorsan megszáradt.

A pamacsuk lassan újra rózsaszínű lett.

Vidáman gurultak tovább.

Elfáradtak.

Este lett.

A három fáradt kis Pamcsi Lumi mamához bújt.

Ő gyengéden átölelte őket, és halkan énekelni kezdte a Pamcsi altató dalt:

Tente baba, tente,

itt van már az este,

álomcsillag születik,

szeretetben ringat itt.

Mama súgja halkan,

csillag néz az égen,

puha párna, mama karja

vigyáz rád az éjben.

A kis Pamcsik egymáshoz bújtak.

Pislogtak egyet.

Pislogtak kettőt.

Csillagszemeik szépen lecsukódtak.

A szélfűház csendesen ringatózott a csillagok alatt.

www.muzsakkonyvtara.hu

Pamcsi család – Miri és a Csiga-biga

A virágos réten aranylón sütött a nap. A kis virágok illatoztak, és minden olyan csendes, kedves volt. Miri lassan gurult a fűben, és kíváncsian nézelődött.

Egyszer csak megállt.

A fű között valami apróságot pillantott meg.

– Mi ez? – kérdezte halkan.

Ott volt egy pici csiga.

Lassan… lassan… mászott.

Miri közelebb gurult hozzá. Csillagszemeivel figyelte, hogyan mászik a kis csiga a fűszálak között.

A csiga aztán egyszer csak megállt, és bebújt a házába.

Miri nagyot pislogott.

– Hova lett, mama?

– Hova lett?

– Hol van?

– Hol van?

Lumi mama is odagurult hozzá.

– Ott van – mondta kedvesen. – A házában.

Miri ránézett.

– Ott lakik?

– Ott bent?

– Ott bizony – mosolygott Lumi mama. – Ott lakik a kis csiga.

Miri csodálkozva nézte.

– Mikor jön ki?

– Kijön?

Lumi mama gyengéden megsimogatta.

– Kijön. A csigák szeretik, ha énekelnek nekik.

Miri szeme rögtön felragyogott.

– Mit énekelünk? – kérdezte Miri.

Lumi mama elmosolyodott.

– Egy dalt a csigának.

És halkan, nagyon szépen énekelni kezdte:

Csiga-biga, gyere ki,

Vár a nap is ideki

Csiga-biga, itt vagy már?

Pici szarvad dugd ki már.

Miri figyelte.

Aztán halkan ő is mondta:

Csiga-biga, gyere ki…

Egyszer csak…

egy pici szarvacska kibújt.

Aztán még egy.

Miri örömében felnevetett.

– Kibújt!

– Itt van!

A kis csiga lassan… lassan… újra előbújt a házából.

Halkan, szeretettel énekeltek. Ahogy szólt a dal, Lumi mama pamacsa lassan rózsaszínű lett. Miri pamacsa is rózsaszínűvé változott.

A kis csiga még mászott egy picit a fűben, aztán megállt a napfényben. Miri mosolyogva nézte, aztán Lumi mamával hazagurultak.

Este lett.

A Szélfűház csendesen ringatózott a lágy esti szélben.

www.muzsakkonyvtara.hu

Pamcsi család – Mó Pamcsijegye megjelent

 Egy gyönyörű napon, amikor a tavasz már átölelte a nyarat, három kis Pamcsi gurult a virágos réten.

Egyszer csak Mó megállt.

– Nézzétek! Nézzétek! – kiabálta boldogan.

Miri és Milu gyorsan odagurultak hozzá.

Mó bundáján egy apró, aranyszínű Pamcsijegy jelent meg.

Olyan volt, mint egy kis makk.

– Nézzétek! Nézzétek! – kiabálta újra Mó.

– Megjelent a Pamcsijegyem!

Mó pamacsa rózsaszínű lett az örömtől.

A szülők büszkén néztek Móra.

– Mó Pamcsijegye! – mondta Milu.

Miri is nézte Mó Pamcsijegyét.

Aztán elcsendesedett.

A pamacsa kék lett a szomorúságtól.

Elfordult.

Egy könnycsepp gurult le az arcán.

Lumi mama lassan odagurult hozzá.

– Mi bánt, kis csillagszemem? – kérdezte lágyan.

Miri halkan megszólalt:

– Nekem mikor jön elő a Pamcsijegyem mama?

Lumi mama gyengéden megsimogatta.

– Neked is lesz, hidd el Miri.

– Tényleg? – kérdezte.

– Tényleg – mosolygott Lumi mama.

A szülők egymásra mosolyogtak.

Lumó papán a csepp, Lumi mamán a csillag ragyogott.

Miri lassan megnyugodott.

Odabújt Lumi mamához.

Mó is odagurult hozzá.

Milu is közelebb gurult.

A kis Pamcsik összebújtak.

Miri pamacsa lassan újra sárga lett.

Mó pamacsa még mindig rózsaszínű volt az örömtől.

Este a hold fénye bevilágított az ablakon.

Lumi mama halkan énekelni kezdte a Pamcsi altató dalt:

Tente baba, tente,

itt van már az este,

álomcsillag születik,

szeretetben ringat itt.

Mama súgja halkan,

csillag néz az égen,

puha párna, mama karja

vigyáz rád az éjben.

Miri a mama bundájához bújt.

Pislogott egyet.

Pislogott kettőt.

Csillagszemei szépen lecsukódtak.

Miri nyugodtan feküdt a testvérei mellett, és édesen aludt velük együtt.

www.muzsakkonyvtara.hu

Pamcsi család – Omi nagymama és Otó nagypapa látogatóban

 Egy szép, napsütéses napon három kis Pamcsi játszott a virágos réten.

Mó, Miri és Milu vidáman gurultak.

Egyszer csak két Pamcsi gurult feléjük a réten.

– Nézzétek! – kiáltotta Miri.

– Omi nagymama!

– Otó nagypapa!

Omi nagymama bundája puha és bolyhos volt.

A fején gyönyörű, sárga virágokból font kalap volt.

Otó nagypapa makk sapkát viselt.

– Gyertek ide, kis gombócaim! – hívta őket mosolyogva Omi nagymama.

A kis Pamcsik boldogan odagurultak hozzájuk, és megölelték őket.

A pamacsuk rózsaszínű lett az örömtől.

Omi nagymama és Otó nagypapa pamacsa is rózsaszínű lett.

Omi nagymama egy kis kosarat hozott.

– Nézzétek, mit hoztunk nektek! – mondta.

A kosárban szivárványbogyó sütemény volt.

A kis Pamcsik beleharaptak.

– Hú, de finom! – mondta Mó.

– Hú, de finom! – mondta Miri.

– Imádom Omi nagymama sütijét! – mondta Milu.

De már csak egy süti maradt.

– Az enyém! – mondta Mó.

– Én kérem! – mondta Miri.

– Nekem is kell! – mondta Milu.

A kis Pamcsik összevesztek az utolsó sütin.

A pamacsuk zöld lett.

Otó nagypapa rájuk nézett, és kedvesen így szólt:

– A süti akkor a legédesebb, ha megosztjuk egymással.

A kis Pamcsik egymásra néztek.

Mosolyogni kezdtek.

Kibékültek, és a pamacsuk újra sárga lett.

A sütit háromfelé törték.

Mindhárman kaptak egy darabot.

Este Omi nagymama álomdalt dúdolt a három kis Pamcsinak.

www.muzsakkonyvtara.hu

Pamcsi család – Mó nagy dudorja

A Pamcsik a szélfűházban éltek a virágos réten.

Sütött a nap, a madarak énekeltek, és a szellő finoman ringatta a virágos rétet.

A kis Pamcsik a réten játszottak.

Mó nagyon eleven kis Pamcsi volt.

Nagyon szeretett gurulni.

– Nézzetek csak! – nevetett Mó.

– Gurulok! Gurulok!

És gurult.

Gurult a réten.

Gyorsan gurult.

Nagyon gyorsan gurult.

Miri nézte.

– Jaj, de gyorsan gurulsz!

Milu is nézte.

– Vigyázz, Mó!

– Vigyázz!

Mó még gyorsabban gurult.

Gurult…

gurult…

gurult…

A réten egy kidőlt fa feküdt.

De már késő volt.

BUMM!

Mó nekigurult a fának.

– Jaj! – mondta Mó.

Mó megfogta a homlokát.

Egy könnycsepp gurult le az arcán.

Nagy dudor nőtt a homlokán.

A pamacsa piros lett.

Miri és Milu gyorsan odagurultak hozzá.

– Jól vagy, Mó? – kérdezték aggódva.

Mó megsimogatta a homlokát.

– Túl gyorsan gurultam – mondta Mó.

– Csak gurultam, gurultam.

A három kis Pamcsi hazagurult a szélfűházhoz.

Lumi mama aggódva nézett rájuk.

– Jaj, Mó! Mi történt?

– Nekigurultam egy fának – mondta Mó.

Lumi mama puha gyógyfüves borogatást készített.

Mó lefeküdt a kis ágyába.

Puha virágszirom párnájára hajtotta a fejét.

Lumi mama óvatosan rátette a borogatást.

– Jaj, Mó, nagyot gurultál – mondta halkan.

Mó a mama szemébe nézett.

– Fájt egy kicsit – mondta.

Lumi mama megsimogatta a fejét.

– Itt vagyok veled – mondta gyengéden.

– Mindjárt jobb lesz.

Mó odabújt Lumi mamához.

Lumi mama átölelte.

– Nagyon szeretlek, Mó – súgta.

Mó mosolygott.

– Én is szeretlek, mama.

A pamacsa lassan újra sárga lett.

Mó lehunyta a szemét.

A hold fénye bevilágított az ablakon.

A szélfűház lágyan ringatózott a virágos réten.

www.muzsakkonyvtara.hu

Pamcsi család – Lumó papa messzire gurult

Este lett.

A csillagok már ragyogtak az égen.

A Pamcsik a szélfűházban éltek a virágos réten.

A házban egy kerek kis asztal állt.

Körülötte apró székek sorakoztak.

A virágkelyhekben harmatcseppek csillogtak.

A szélfűház lágyan ringatózott a réten.

A kis Pamcsik Lumó papa köré gurultak.

– Papa, mesélj! – mondta Mó.

– Mesélj! – mondta Miri.

– Mesélj, papa! – mondta Milu.

Izgatottan várták a mesét.

Csillagszemeikkel nagyon figyeltek.

Pamacsaik rózsaszínűek lettek az örömtől.

Lumó papa mosolyogva nézett rájuk.

– Elmesélem, amikor először gurultam – mondta.

– Amikor a Pamcsik gurulnak, behúzzák a kis kezüket.

Behúzzák a kis lábukat.

Olyankor olyanok lesznek, mint egy puha labda.

– Én is így gurultam először – mondta Lumó papa.

Behúztam a kezemet.

Behúztam a lábamat.

És gurultam.

Gurultam.

Gurultam.

Gurultam a réten.

Gurultam a fűben.

Egyre gyorsabban gurultam.

Egyszer csak a nagy fűben kötöttem ki.

Kicsi voltam.

Megijedtem.

Egyedül maradtam.

Féltem.

És sírni kezdtem.

Aztán meghallottam egy ismerős hangot.

– Lumó! Hol vagy, kicsim?

Nagypapa keresett engem a nagy fűben.

Megtalált, és szorosan megölelt.

– Ne félj – mondta.

Lumó papa lágyan folytatta:

– Akkor tanultam meg, hogy sokat kell gyakorolni a gurulást.

A kis Pamcsik nagy csillagszemekkel hallgatták.

Milu közelebb gurult.

– Papa, már olyan gyorsan tudsz gurulni. Én is meg tudom tanulni?

Lumó papa mosolygott.

– Persze – mondta. – Minden Pamcsi megtanul gurulni.

A kis Pamcsik boldogan odagurultak hozzá.

A szélfűház pedig csendesen ringatózott a virágos réten.

www.muzsakkonyvtara.hu

Pamcsi család – Milu szeme sosem álmos

Este lett.

A csillagok már elkezdtek ragyogni az égen.

A Pamcsik a szélfűházban éltek a virágos réten.

Lumi mama és Lumó papa megszáradt, hosszú fűszálakból fonták, 

a kis ház pedig lágyan ringatózott a réten.

Mó már álmos volt.

Miri is álmos volt.

De Milu szeme csak csillogott.

– Milu, ideje aludni – mondta Lumi mama.

– Az én szemem sosem álmos – mondta Milu.

Milu kinézett a ház ablakán.

Nézte a csillagokat.

Hallgatta a tücsköket.

– Az én szemem sosem álmos – mondta megint.

Lumi mama mosolyogva odabújt hozzá.

– Gyere ide, kicsim – súgta halkan.

Lumi mama átölelte, és halkan dúdolni kezdett:

Tente baba, tente,

itt van már az este,

álomcsillag születik,

szeretetben ringat itt.

Mama súgja halkan,

csillag néz az égen,

puha párna, mama karja

vigyáz rád az éjben.

Milu a mama bundájához bújt.

Pislogott egyet.

Pislogott kettőt.

Milu szeme lassan lecsukódott.

Lumi mama halk hangja álomba ringatta.

A pamacsa sárga lett.

A kis Pamcsi édesen elaludt.

Lumi mama halkan tovább dúdolt,

a szélfűház pedig lágyan ringatózott a virágos réten.

www.muzsakkonyvtara.hu

Pamcsi család – Hol van Milu?

 A virágos réten bújócskáztak a Pamcsik.

Mó volt a hunyó.

– Egy… kettő… három… – számolt Mó.

Miri és Milu gyorsan búvóhelyet kerestek.

Miri egy nagy virág alá gurult.

Milu körülnézett.

Hol bújjon el?

Egyszer csak meglátott egy nagy, pöttyös gombát.

– Ide bújok! – gondolta.

Milu odagurult.

Bebújt a gomba alá.

Mó befejezte a számolást.

– Jövök!

Először Mirire talált rá.

– Megvagy! – nevetett Mó.

De Milut sehol sem látta.

Mó kereste itt.

Kereste ott.

Kereste a virágok között.

Kereste a fűben.

– Milu! Hol vagy?

Milu közben a gomba alatt ült, csendben.

Egy kis hangya szorgoskodott a földön.

Milu nézte, ahogy a hangya ide-oda megy.

Nagyon érdekes volt.

Mó és Miri még mindig keresték.

– Milu! Milu!

Mó egyre jobban aggódott.

A pamacsa kék lett.

Miri is segített keresni.

Milu egy idő után megunta a várakozást.

Előgurult a gomba alól.

– Itt vagyok!

Mó meglátta.

– Jaj, megvagy! – mondta.

A pamacsa újra sárga lett.

Milu boldogan nevetett.

– Nyertem! Nem találtál meg!

Mó megkönnyebbült.

– Azt hittük, eltűntél.

Miri is bólintott.

– Már nagyon kerestünk.

Elmesélték Milunak, hogy megijedtek, és aggódtak érte.

A Pamcsik szépen hazagurultak.

Otthon mindent elmondtak Lumi mamának és Lumó papának.

A Pamcsi szülők egymásra néztek.

Lumi mama lágyan megszólalt:

– Örülünk, hogy ennyire szeretitek egymást, hogy aggódtatok Miluért.

A kis Pamcsik összebújtak.

Este lett.

A nap lehunyta a szemét az égen.

Lumi mama halkan dúdolt.

A Pamcsik pedig édesen elaludtak

www.muzsakkonyvtara.hu

Pamcsi család – Miri fájó pocakja

 

Délelőtt volt a réten. A fű puha volt, a nap meleg. Mó gurult egyet, Milu nevetett, és a pamacsuk rózsaszín lett. Miri is indult volna, de egyszer csak megállt. A pamacsa piros lett, a csillagszemei picit hunyorogtak. „Fáj a pocakom” – mondta halkan.

Lumi mama odament, leült mellé, és finoman megsimította. „Itt vagyok” – mondta. Mó közelebb gurult, Milu is odabújt, és a puha bundák összeértek. Lumi mama hozott egy meleg levelet, óvatosan Miri pocakjára tette, és suttogva így szólt: „Melegít.”

A piros pamacs lassan halványult, aztán újra sárga lett. „Sárga, amikor jól vagyok” – mondta Miri halkan, majd nagyot sóhajtott. „Már jobb.” Mó örült, Milu örült, Lumi mama mosolygott, mert Miri pocakja meggyógyult. A pamacsok rózsaszínre váltottak, és mindenki boldog volt.

Pamcsi család – A Pamcsik gurulni tanulnak

Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy Pamcsi család. Egy csodálatos világban éltek. Eljött a tavasz, a fű zöld lett, a nap melegen sütött. A Pamcsik kint voltak a réten, a lila bundájukon a sárga pöttyök csillogtak, a szemük csillagként ragyogott. Mó gurult a fűben, boldog volt, a pamacs a farkán rózsaszín lett. Miri nézte, elindult ő is, majd megállt, mert félt, és a pamacs színe a farkán sötétkékre változott. Lumi mama közel volt, magához ölelte Mirit, halkan dúdolt. Miri megnyugodott, a pamacs színe változni kezdett. Milu odagurult, jó volt együtt. A Pamcsi család élvezi a szabadban a tavasz langyos melegét, és ebben a csodálatos világban jó együtt lenni.

Pamcsi család – Lumi mama esti altatója

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Pamcsi lényekből álló kis család.

A Pamcsi lények játékos, pici lények voltak. Gömbölyű, lila testük volt, rajta apró sárga pöttyökkel. A szemük nagy és csillag alakú, a farkincájuk rövid, a végén puha pamaccsal. Szerettek gurulni, összebújni, és nagyon cukik voltak.

Ebben a családban élt Lumi mama és három kicsinye: Mó, Miri és Milu.

Este lett.

Lumi mama magához ölelte őket, és halkan dúdolt. A hangja lágy volt, mint az esti szél, meleg, mint egy takaró.

A csillagszemek lassan lecsukódtak.

A világ elcsendesedett.

Lumi mama tovább dúdolt.

És az álom megérkezett.