A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Lumi mama. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Lumi mama. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. április 16., csütörtök

Pamcsi család – Miri napocskás Pamcsijegye



Reggel puha fény ült a rétre.

A virágok illatoztak.

A fű lágyan hajladozott.

Miri és Nimi labdázni indultak.

Vitték a sziromlabdát is.

Illatos volt.

Puha volt.

Gurították.

Miri nevetett.

Magasra dobták.

Nimi is nevetett.

A két kicsi Pamcsi énekelni kezdett.


– Illatos labda,

– gurul a réten.

– Két kicsi Pamcsi

– labdázik szépen.


A labda gurult.

Miri utána gurult.

Nimi is utána gurult.


Újra énekelték:

– Illatos labda,

– gurul a réten.

– Két kicsi Pamcsi

– labdázik szépen.


Boldogan labdáztak.

A nap egyre melegebben sütött.

Miri egyszer csak megállt.


– Mama!

– Mama! – kiáltotta.


Lumi mama gyorsan odagurult.

– Mi történt, kicsi Miri?


Miri a pocakjára mutatott.

– Forró a pocakom.


Nimi nagy szemekkel nézett rá.

– Miri pocakja forró?


Miri szeme megtelt könnyel.

– Forró.

– Forró.


Lumi mama ölébe vette Mirit.

Árnyékba vitte.

Gyengéden megsimogatta.

– Semmi baj, kicsi Miri.

– Semmi baj.


Mó is odagurult.

Milu is odagurult.

Nimi egészen közel bújt.

Mindenki Mirit nézte.

Lumi mama elővette a gyógyító kenőcsöt.

Finoman Miri pocakjára kente.


– Mindjárt jobb lesz – mondta.


Miri pamacsa kék lett a fájdalomtól.

Lumi mama simogatta a pocakját.

Miri megnyugodott.

És akkor valami csodálatos történt.

Miri bundáján megjelent egy pici napocska.

Gyönyörű volt.


– Nézzétek! – szólt halkan Lumi mama.


Mó nézte.

Milu nézte.

Nimi nézte.


– Miri Pamcsijegye! – mondta Mó.


– Napocska! – tapsolt Milu.


– Napocska!

– Napocska! – örült Nimi.


Miri is lenézett magára.

Nézte.

Csak nézte.

A kék pamacsa lassan rózsaszínű lett a boldogságtól.

– Nekem is lett Pamcsijegyem! – örvendezett Miri.

– Nekem is lett! Nekem is lett!


– Bizony, kicsi Miri. Gyönyörű napocskás Pamcsijegyed lett.

– Olyan szép! Olyan szép!


Aztán újra előkerült a piros sziromlabda.

– Játszhatunk még? – kérdezte Nimi.

– Játszhatunk! – nevetett Miri.

És újra énekeltek:


– Illatos labda,

– gurul a réten.

– Két kicsi Pamcsi

– labdázik szépen.


A labda megint gurult.

Gurult a réten.

Elfáradtak, mert sokat labdáztak.

Aztán lassan este lett.

Nimi odabújt Titi mamához.

Titi mama átölelte.

A három kis Pamcsi is Lumi mamához bújt.

Lumi mama átkarolta őket.

Lumi mama és Titi mama együtt énekelték a Pamcsi altatódalt.


– Tente baba, tente,

– itt van már az este,

– álomcsillag születik,

– szeretetben ringat itt.

– Mama súgja halkan,

– csillag néz az égen,

– puha párna, mama karja

– vigyáz rád az éjben.


A Pamcsik pislogtak egyet.

Pislogtak kettőt.

Azután édesen elaludtak.


A Szélfűház lágyan ringatózott a langyos nyári éjszakában.


www.muzsakkonyvtara.hu

2026. március 21., szombat

Pamcsi család – Miri és a Csiga-biga




A virágos réten aranylón sütött a nap. A kis virágok illatoztak, és minden olyan csendes, kedves volt. Miri lassan gurult a fűben, és kíváncsian nézelődött.

Egyszer csak megállt.

A fű között valami apróságot pillantott meg.

– Mi ez? – kérdezte halkan.

Ott volt egy pici csiga.

Lassan… lassan… mászott.

Miri közelebb gurult hozzá. Csillagszemeivel figyelte, hogyan mászik a kis csiga a fűszálak között.

A csiga aztán egyszer csak megállt, és bebújt a házába.

Miri nagyot pislogott.

– Hova lett, mama?

– Hova lett?

– Hol van?

– Hol van?

Lumi mama is odagurult hozzá.

– Ott van – mondta kedvesen. – A házában.

Miri ránézett.

– Ott lakik?

– Ott bent?

– Ott bizony – mosolygott Lumi mama. – Ott lakik a kis csiga.

Miri csodálkozva nézte.

– Mikor jön ki?

– Kijön?

Lumi mama gyengéden megsimogatta.

– Kijön. A csigák szeretik, ha énekelnek nekik.

Miri szeme rögtön felragyogott.

– Mit énekelünk? – kérdezte Miri.

Lumi mama elmosolyodott.

– Egy dalt a csigának.

És halkan, nagyon szépen énekelni kezdte:

Csiga-biga, gyere ki,

Vár a nap is ideki

Csiga-biga, itt vagy már?

Pici szarvad dugd ki már.

Miri figyelte.

Aztán halkan ő is mondta:

Csiga-biga, gyere ki…

Egyszer csak…

egy pici szarvacska kibújt.

Aztán még egy.

Miri örömében felnevetett.

– Kibújt!

– Itt van!

A kis csiga lassan… lassan… újra előbújt a házából.

Halkan, szeretettel énekeltek. Ahogy szólt a dal, Lumi mama pamacsa lassan rózsaszínű lett. Miri pamacsa is rózsaszínűvé változott.

A kis csiga még mászott egy picit a fűben, aztán megállt a napfényben. Miri mosolyogva nézte, aztán Lumi mamával hazagurultak.

Este lett.

A Szélfűház csendesen ringatózott a lágy esti szélben.


www.muzsakkonyvtara.hu

2026. március 11., szerda

Pamcsi család – Milu szeme sosem álmos




Este lett.

A csillagok már elkezdtek ragyogni az égen.

A Pamcsik a szélfűházban éltek a virágos réten.

Lumi mama és Lumó papa megszáradt, hosszú fűszálakból fonták, 

a kis ház pedig lágyan ringatózott a réten.

Mó már álmos volt.

Miri is álmos volt.

De Milu szeme csak csillogott.

– Milu, ideje aludni – mondta Lumi mama.

– Az én szemem sosem álmos – mondta Milu.

Milu kinézett a ház ablakán.

Nézte a csillagokat.

Hallgatta a tücsköket.

– Az én szemem sosem álmos – mondta megint.

Lumi mama mosolyogva odabújt hozzá.

– Gyere ide, kicsim – súgta halkan.

Lumi mama átölelte, és halkan dúdolni kezdett:

Tente baba, tente,

itt van már az este,

álomcsillag születik,

szeretetben ringat itt.

Mama súgja halkan,

csillag néz az égen,

puha párna, mama karja

vigyáz rád az éjben.

Milu a mama bundájához bújt.

Pislogott egyet.

Pislogott kettőt.

Milu szeme lassan lecsukódott.

Lumi mama halk hangja álomba ringatta.

A pamacsa sárga lett.

A kis Pamcsi édesen elaludt.

Lumi mama halkan tovább dúdolt,

a szélfűház pedig lágyan ringatózott a virágos réten.

www.muzsakkonyvtara.hu

2026. március 7., szombat

Pamcsi család – Az éneklő virág


 

Egy napsütéses reggelen Milu a réten gurult.

Egyszer csak meglátott egy szép virágot.

Megállt.

Csak nézte.

Ámult-bámult.

Milu pamacsa az örömtől rózsaszínű lett.

Miri és Mó is odagurultak.

Megálltak.

Körbeállták a virágot.

A virág édes, mézes illatot adott.

Mézillat.

Mézillat.

A Pamcsi gyerekek mélyen beszippantották.

A virág énekelni kezdett:

– Virág vagyok,

énekelek.

a nap velem

nevet,

a szél táncol

nekem.

– Hallod? Énekel! – súgta Milu.

A Pamcsi gyerekek csak álltak, figyeltek.

A virág lassan becsukta a szirmait.

Csend lett.

– Menjünk haza! – mondta Milu.

– Elmondjuk Mamának és Papának! – mondta Miri.

Gyorsan hazagurultak.

– Mama! Papa!

Boldogan meséltek Lumi mamának és Lumó papának a csodálatos virágról.

Este Lumi mama dúdolta az altatót.

A Pamcsik még érezték a virág édes, mézes illatát.

Mézillat.

Mézillat.

Édesen elaludtak.


www.muzsakkonyvtara.hu

Pamcsi család – Lumó papa hazaérkezett


A Pamcsik a virágos réten voltak.

Mó, Miri és Milu éppen egy katicabogarat figyeltek a puha fűben.

Egyszer csak a rét felől Lumó papa gurult.

Bravúrosan gurult.

Gyorsan.

Könnyedén.

A fején nagy zöld levélkalap ringatózott.

– Papa! – örültek a kicsik.

Lumó papa megállt előttük.

Virágokat és csillogó harmatcseppeket hozott.

A kicsik gyorsan körbevették.

– Papa, mondd, hogyan tudsz ilyen gyorsan gurulni? – kérdezték.

Lumó papa mosolygott.

Megmutatta.

Mó, Miri és Milu nagy csillagszemeikkel figyeltek.

A Pamcsik nagyon örültek.

A farkuk végén a pamacsaik rózsaszínűek lettek.

Lumi mama mosolyogva nézte a családot.

Az ő pamacsa is rózsaszínű lett az örömtől.


www.muzsakkonyvtara.hu

2026. március 6., péntek

Pamcsi család – Miri fájó pocakja

 


Délelőtt volt a réten. A fű puha volt, a nap meleg. Mó gurult egyet, Milu nevetett, és a pamacsuk rózsaszín lett. Miri is indult volna, de egyszer csak megállt. A pamacsa piros lett, a csillagszemei picit hunyorogtak. „Fáj a pocakom” – mondta halkan.

Lumi mama odament, leült mellé, és finoman megsimította. „Itt vagyok” – mondta. Mó közelebb gurult, Milu is odabújt, és a puha bundák összeértek. Lumi mama hozott egy meleg levelet, óvatosan Miri pocakjára tette, és suttogva így szólt: „Melegít.”

A piros pamacs lassan halványult, aztán újra sárga lett. „Sárga, amikor jól vagyok” – mondta Miri halkan, majd nagyot sóhajtott. „Már jobb.” Mó örült, Milu örült, Lumi mama mosolygott, mert Miri pocakja meggyógyult. A pamacsok rózsaszínre váltottak, és mindenki boldog volt.



2026. március 5., csütörtök

Pamcsi család – Lumi mama esti altatója


Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Pamcsi lényekből álló kis család.
A Pamcsi lények játékos, pici lények voltak. Gömbölyű, lila testük volt, rajta apró sárga pöttyökkel. A szemük nagy és csillag alakú, a farkincájuk rövid, a végén puha pamaccsal. Szerettek gurulni, összebújni, és nagyon cukik voltak.
Ebben a családban élt Lumi mama és három kicsinye: Mó, Miri és Milu.
Este lett.
Lumi mama magához ölelte őket, és halkan dúdolt. A hangja lágy volt, mint az esti szél, meleg, mint egy takaró.
A csillagszemek lassan lecsukódtak.
A világ elcsendesedett.
Lumi mama tovább dúdolt.
És az álom megérkezett.