Egy szép, napsütéses napon három kis Pamcsi játszott a virágos réten.
Mó, Miri és Milu vidáman gurultak.
Egyszer csak két Pamcsi gurult feléjük a réten.
– Nézzétek! – kiáltotta Miri.
– Omi nagymama!
– Otó nagypapa!
Omi nagymama bundája puha és bolyhos volt.
A fején gyönyörű, sárga virágokból font kalap volt.
Otó nagypapa makk sapkát viselt.
– Gyertek ide, kis gombócaim! – hívta őket mosolyogva Omi nagymama.
A kis Pamcsik boldogan odagurultak hozzájuk, és megölelték őket.
A pamacsuk rózsaszínű lett az örömtől.
Omi nagymama és Otó nagypapa pamacsa is rózsaszínű lett.
Omi nagymama egy kis kosarat hozott.
– Nézzétek, mit hoztunk nektek! – mondta.
A kosárban szivárványbogyó sütemény volt.
A kis Pamcsik beleharaptak.
– Hú, de finom! – mondta Mó.
– Hú, de finom! – mondta Miri.
– Imádom Omi nagymama sütijét! – mondta Milu.
De már csak egy süti maradt.
– Az enyém! – mondta Mó.
– Én kérem! – mondta Miri.
– Nekem is kell! – mondta Milu.
A kis Pamcsik összevesztek az utolsó sütin.
A pamacsuk zöld lett.
Otó nagypapa rájuk nézett, és kedvesen így szólt:
– A süti akkor a legédesebb, ha megosztjuk egymással.
A kis Pamcsik egymásra néztek.
Mosolyogni kezdtek.
Kibékültek, és a pamacsuk újra sárga lett.
A sütit háromfelé törték.
Mindhárman kaptak egy darabot.
Este Omi nagymama álomdalt dúdolt a három kis Pamcsinak.
