A következő címkéjű bejegyzések mutatása: baba mese. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: baba mese. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. március 13., péntek

Pamcsi család – Omi nagymama és Otó nagypapa látogatóban



 Egy szép, napsütéses napon három kis Pamcsi játszott a virágos réten.

Mó, Miri és Milu vidáman gurultak.

Egyszer csak két Pamcsi gurult feléjük a réten.

– Nézzétek! – kiáltotta Miri.

– Omi nagymama!

– Otó nagypapa!

Omi nagymama bundája puha és bolyhos volt.

A fején gyönyörű, sárga virágokból font kalap volt.

Otó nagypapa makk sapkát viselt.

– Gyertek ide, kis gombócaim! – hívta őket mosolyogva Omi nagymama.

A kis Pamcsik boldogan odagurultak hozzájuk, és megölelték őket.

A pamacsuk rózsaszínű lett az örömtől.

Omi nagymama és Otó nagypapa pamacsa is rózsaszínű lett.

Omi nagymama egy kis kosarat hozott.

– Nézzétek, mit hoztunk nektek! – mondta.

A kosárban szivárványbogyó sütemény volt.

A kis Pamcsik beleharaptak.

– Hú, de finom! – mondta Mó.

– Hú, de finom! – mondta Miri.

– Imádom Omi nagymama sütijét! – mondta Milu.

De már csak egy süti maradt.

– Az enyém! – mondta Mó.

– Én kérem! – mondta Miri.

– Nekem is kell! – mondta Milu.

A kis Pamcsik összevesztek az utolsó sütin.

A pamacsuk zöld lett.

Otó nagypapa rájuk nézett, és kedvesen így szólt:

– A süti akkor a legédesebb, ha megosztjuk egymással.

A kis Pamcsik egymásra néztek.

Mosolyogni kezdtek.

Kibékültek, és a pamacsuk újra sárga lett.

A sütit háromfelé törték.

Mindhárman kaptak egy darabot.

Este Omi nagymama álomdalt dúdolt a három kis Pamcsinak.


www.muzsakkonyvtara.hu

Pamcsi család – Mó nagy dudorja




A Pamcsik a szélfűházban éltek a virágos réten.

Sütött a nap, a madarak énekeltek, és a szellő finoman ringatta a virágos rétet.

A kis Pamcsik a réten játszottak.

Mó nagyon eleven kis Pamcsi volt.

Nagyon szeretett gurulni.

– Nézzetek csak! – nevetett Mó.

– Gurulok! Gurulok!

És gurult.

Gurult a réten.

Gyorsan gurult.

Nagyon gyorsan gurult.

Miri nézte.

– Jaj, de gyorsan gurulsz!

Milu is nézte.

– Vigyázz, Mó!

– Vigyázz!

Mó még gyorsabban gurult.

Gurult…

gurult…

gurult…

A réten egy kidőlt fa feküdt.

De már késő volt.

BUMM!

Mó nekigurult a fának.

– Jaj! – mondta Mó.

Mó megfogta a homlokát.

Egy könnycsepp gurult le az arcán.

Nagy dudor nőtt a homlokán.

A pamacsa piros lett.

Miri és Milu gyorsan odagurultak hozzá.

– Jól vagy, Mó? – kérdezték aggódva.

Mó megsimogatta a homlokát.

– Túl gyorsan gurultam – mondta Mó.

– Csak gurultam, gurultam.

A három kis Pamcsi hazagurult a szélfűházhoz.

Lumi mama aggódva nézett rájuk.

– Jaj, Mó! Mi történt?

– Nekigurultam egy fának – mondta Mó.

Lumi mama puha gyógyfüves borogatást készített.

Mó lefeküdt a kis ágyába.

Puha virágszirom párnájára hajtotta a fejét.

Lumi mama óvatosan rátette a borogatást.

– Jaj, Mó, nagyot gurultál – mondta halkan.

Mó a mama szemébe nézett.

– Fájt egy kicsit – mondta.

Lumi mama megsimogatta a fejét.

– Itt vagyok veled – mondta gyengéden.

– Mindjárt jobb lesz.

Mó odabújt Lumi mamához.

Lumi mama átölelte.

– Nagyon szeretlek, Mó – súgta.

Mó mosolygott.

– Én is szeretlek, mama.

A pamacsa lassan újra sárga lett.

Mó lehunyta a szemét.

A hold fénye bevilágított az ablakon.

A szélfűház lágyan ringatózott a virágos réten.


www.muzsakkonyvtara.hu

2026. március 11., szerda

Pamcsi család – Milu szeme sosem álmos




Este lett.

A csillagok már elkezdtek ragyogni az égen.

A Pamcsik a szélfűházban éltek a virágos réten.

Lumi mama és Lumó papa megszáradt, hosszú fűszálakból fonták, 

a kis ház pedig lágyan ringatózott a réten.

Mó már álmos volt.

Miri is álmos volt.

De Milu szeme csak csillogott.

– Milu, ideje aludni – mondta Lumi mama.

– Az én szemem sosem álmos – mondta Milu.

Milu kinézett a ház ablakán.

Nézte a csillagokat.

Hallgatta a tücsköket.

– Az én szemem sosem álmos – mondta megint.

Lumi mama mosolyogva odabújt hozzá.

– Gyere ide, kicsim – súgta halkan.

Lumi mama átölelte, és halkan dúdolni kezdett:

Tente baba, tente,

itt van már az este,

álomcsillag születik,

szeretetben ringat itt.

Mama súgja halkan,

csillag néz az égen,

puha párna, mama karja

vigyáz rád az éjben.

Milu a mama bundájához bújt.

Pislogott egyet.

Pislogott kettőt.

Milu szeme lassan lecsukódott.

Lumi mama halk hangja álomba ringatta.

A pamacsa sárga lett.

A kis Pamcsi édesen elaludt.

Lumi mama halkan tovább dúdolt,

a szélfűház pedig lágyan ringatózott a virágos réten.

www.muzsakkonyvtara.hu

2026. március 7., szombat

Pamcsi család – A piros sziromlabda



 A virágos réten sütött a nap.

A fű puha volt.

A virágok illatoztak.

Lumi mama valami szépet készített.

Elszáradt virágszirmokat gyűjtött.

Finoman összegyúrta őket.

Egyszer csak kész lett egy puha, piros labda.

– Nézzétek csak, Pamcsik! – mondta. – Piros sziromlabda.

Mó odagurult.

– Labda!

Miri is odagurult.

– Piros!

Milu is odagurult.

– Szép labda!

Lumi mama finoman meglökte.

A labda gurult.

Gurult a fűben.

Gurult a virágok között.

– Gurul! – nevetett Milu.

Mó gyorsan odagurult.

Megfogta a labdát.

– Enyém!

Miri is odagurult.

Ő is megfogta.

– Én kérem!

Mó húzta.

Miri húzta.

A piros labda csak ott volt kettőjük között.

Mó pamacsa zöld lett.

Miri pamacsa is zöld lett.

Milu nézte őket.

– Jaj – mondta halkan.

Ekkor odagurult Lumó papa.

– Pamcsik – mondta szeretettel. – Mindenki játszhat vele. Osztozni kell rajta.

Finoman kivette a kezük közül a labdát.

Lassan meglökte.

A labda gurult Móhoz.

Mó gurította.

A labda gurult Mirihez.

Miri gurította.

A labda gurult Miluhoz.

Milu gurította.

– Gurul, gurul! – nevetett Milu.

A labda gurult.

Gurult, gurult.

Móhoz.

Mirihez.

Miluhoz.

A kis Pamcsik nevettek.

Mó pamacsa sárga lett.

Miri pamacsa is sárga lett.

Milu nagyon örült.

A pamacsa rózsaszín lett.

A piros sziromlabda csak gurult tovább a virágos réten.

Mó, Miri és Milu együtt játszottak.

Lumó papa és Lumi mama mosolyogva nézték a kis Pamcsikat.


www.muzsakkonyvtara.hu

Pamcsi család – Az éneklő virág


 

Egy napsütéses reggelen Milu a réten gurult.

Egyszer csak meglátott egy szép virágot.

Megállt.

Csak nézte.

Ámult-bámult.

Milu pamacsa az örömtől rózsaszínű lett.

Miri és Mó is odagurultak.

Megálltak.

Körbeállták a virágot.

A virág édes, mézes illatot adott.

Mézillat.

Mézillat.

A Pamcsi gyerekek mélyen beszippantották.

A virág énekelni kezdett:

– Virág vagyok,

énekelek.

a nap velem

nevet,

a szél táncol

nekem.

– Hallod? Énekel! – súgta Milu.

A Pamcsi gyerekek csak álltak, figyeltek.

A virág lassan becsukta a szirmait.

Csend lett.

– Menjünk haza! – mondta Milu.

– Elmondjuk Mamának és Papának! – mondta Miri.

Gyorsan hazagurultak.

– Mama! Papa!

Boldogan meséltek Lumi mamának és Lumó papának a csodálatos virágról.

Este Lumi mama dúdolta az altatót.

A Pamcsik még érezték a virág édes, mézes illatát.

Mézillat.

Mézillat.

Édesen elaludtak.


www.muzsakkonyvtara.hu

2026. március 5., csütörtök

Pamcsi család – A Pamcsik gurulni tanulnak



Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy Pamcsi család. Egy csodálatos világban éltek. Eljött a tavasz, a fű zöld lett, a nap melegen sütött. A Pamcsik kint voltak a réten, a lila bundájukon a sárga pöttyök csillogtak, a szemük csillagként ragyogott. Mó gurult a fűben, boldog volt, a pamacs a farkán rózsaszín lett. Miri nézte, elindult ő is, majd megállt, mert félt, és a pamacs színe a farkán sötétkékre változott. Lumi mama közel volt, magához ölelte Mirit, halkan dúdolt. Miri megnyugodott, a pamacs színe változni kezdett. Milu odagurult, jó volt együtt. A Pamcsi család élvezi a szabadban a tavasz langyos melegét, és ebben a csodálatos világban jó együtt lenni.


Pamcsi család – Lumi mama esti altatója


Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Pamcsi lényekből álló kis család.
A Pamcsi lények játékos, pici lények voltak. Gömbölyű, lila testük volt, rajta apró sárga pöttyökkel. A szemük nagy és csillag alakú, a farkincájuk rövid, a végén puha pamaccsal. Szerettek gurulni, összebújni, és nagyon cukik voltak.
Ebben a családban élt Lumi mama és három kicsinye: Mó, Miri és Milu.
Este lett.
Lumi mama magához ölelte őket, és halkan dúdolt. A hangja lágy volt, mint az esti szél, meleg, mint egy takaró.
A csillagszemek lassan lecsukódtak.
A világ elcsendesedett.
Lumi mama tovább dúdolt.
És az álom megérkezett.

Pici csillag



Volt egyszer egy pici csillag az égen.
Olyan pici volt, mint egy fényes pötty.
Pislogott egyet.
Pislogott kettőt.
Lent a földön egy kis baba feküdt az ágyban.
Puha volt a párna.
A takaró szépen betakarta.
A pici csillag lenézett,
és halkan suttogta:
– Aludj, baba. Aludj szépen.
A baba lélegzett.
Be.
Ki.
Be.
Ki.
Egy bárányfelhő lassan odasétált az égen.
Ringatta a csillagot.
Ringatta az álmot.
A pici csillag egészen közel hajolt,
és egy apró puszit küldött a babának.
Puszi az arcra.
Puszi a homlokra.
A baba szeme becsukódott.
A baba álma mosolygós lett.
A szíve nyugodtan pihent a takaró alatt.
A csillag ott maradt az égen,
és őrizte a baba álmát,
egészen reggelig.