A virágos réten sütött a nap.
A fű puha volt.
A virágok illatoztak.
Lumi mama valami szépet készített.
Elszáradt virágszirmokat gyűjtött.
Finoman összegyúrta őket.
Egyszer csak kész lett egy puha, piros labda.
– Nézzétek csak, Pamcsik! – mondta. – Piros sziromlabda.
Mó odagurult.
– Labda!
Miri is odagurult.
– Piros!
Milu is odagurult.
– Szép labda!
Lumi mama finoman meglökte.
A labda gurult.
Gurult a fűben.
Gurult a virágok között.
– Gurul! – nevetett Milu.
Mó gyorsan odagurult.
Megfogta a labdát.
– Enyém!
Miri is odagurult.
Ő is megfogta.
– Én kérem!
Mó húzta.
Miri húzta.
A piros labda csak ott volt kettőjük között.
Mó pamacsa zöld lett.
Miri pamacsa is zöld lett.
Milu nézte őket.
– Jaj – mondta halkan.
Ekkor odagurult Lumó papa.
– Pamcsik – mondta szeretettel. – Mindenki játszhat vele. Osztozni kell rajta.
Finoman kivette a kezük közül a labdát.
Lassan meglökte.
A labda gurult Móhoz.
Mó gurította.
A labda gurult Mirihez.
Miri gurította.
A labda gurult Miluhoz.
Milu gurította.
– Gurul, gurul! – nevetett Milu.
A labda gurult.
Gurult, gurult.
Móhoz.
Mirihez.
Miluhoz.
A kis Pamcsik nevettek.
Mó pamacsa sárga lett.
Miri pamacsa is sárga lett.
Milu nagyon örült.
A pamacsa rózsaszín lett.
A piros sziromlabda csak gurult tovább a virágos réten.
Mó, Miri és Milu együtt játszottak.
Lumó papa és Lumi mama mosolyogva nézték a kis Pamcsikat.
