A csillagok már elkezdtek ragyogni az égen.
A Pamcsik a szélfűházban éltek a virágos réten.
Lumi mama és Lumó papa megszáradt, hosszú fűszálakból fonták,
a kis ház pedig lágyan ringatózott a réten.
Mó már álmos volt.
Miri is álmos volt.
De Milu szeme csak csillogott.
– Milu, ideje aludni – mondta Lumi mama.
– Az én szemem sosem álmos – mondta Milu.
Milu kinézett a ház ablakán.
Nézte a csillagokat.
Hallgatta a tücsköket.
– Az én szemem sosem álmos – mondta megint.
Lumi mama mosolyogva odabújt hozzá.
– Gyere ide, kicsim – súgta halkan.
Lumi mama átölelte, és halkan dúdolni kezdett:
Tente baba, tente,
itt van már az este,
álomcsillag születik,
szeretetben ringat itt.
Mama súgja halkan,
csillag néz az égen,
puha párna, mama karja
vigyáz rád az éjben.
Milu a mama bundájához bújt.
Pislogott egyet.
Pislogott kettőt.
Milu szeme lassan lecsukódott.
Lumi mama halk hangja álomba ringatta.
A pamacsa sárga lett.
A kis Pamcsi édesen elaludt.
Lumi mama halkan tovább dúdolt,
a szélfűház pedig lágyan ringatózott a virágos réten.
