Délelőtt volt a réten. A fű puha volt, a nap meleg. Mó gurult egyet, Milu nevetett, és a pamacsuk rózsaszín lett. Miri is indult volna, de egyszer csak megállt. A pamacsa piros lett, a csillagszemei picit hunyorogtak. „Fáj a pocakom” – mondta halkan.
Lumi mama odament, leült mellé, és finoman megsimította. „Itt vagyok” – mondta. Mó közelebb gurult, Milu is odabújt, és a puha bundák összeértek. Lumi mama hozott egy meleg levelet, óvatosan Miri pocakjára tette, és suttogva így szólt: „Melegít.”
A piros pamacs lassan halványult, aztán újra sárga lett. „Sárga, amikor jól vagyok” – mondta Miri halkan, majd nagyot sóhajtott. „Már jobb.” Mó örült, Milu örült, Lumi mama mosolygott, mert Miri pocakja meggyógyult. A pamacsok rózsaszínre váltottak, és mindenki boldog volt.
