Erdő szíve

Sétálok a fák között,

a csend, mint takaró, körbefog,

lábam alatt zizeg az avar,

napfény játszik, levelek közt cikázik.

Ez az a hely, hol a lelkem megpihen,

ahol fák átkarolnak szelíden,

a levegőt mélyen lélegzem,

a napfény lágyan, puhán megérint.

Lelkem a fák között táncot jár,

sóhajom messzire elszáll,

illatok surrannak titokban,

hoznak nyugalmat, halk gondolatban.

A lombokon át tör rám a napfény,

bennem is feloldódik mindaz, ami nehéz,

a lelkem könnyedén szárnyra kel,

s a Föld mélyéből az erő átölel.

Csend vesz körül, az erdő pihen,

fények, fák, illatok mind egyszerre,

együtt lélegzünk, együtt vagyunk,

szépen lassan összeolvadunk.

Szülőföldem illata

Alföld az én szülőföldem,

Ide köt minden emlékem,

Gyermekéveim csendben élnek,

Mint a széllel játszó fények.

Sebes-Körös, a mi folyónk,

Múltat sodró, emléket hordozó,

Illata úgy száll szerteszét,

Mint az idő, mely lassan eltűnő.

Mennyit fürödtünk a folyóban,

Játszottunk boldogan, gondtalan,

Télen a gáton szánkón suhantunk,

A ránkfagyott nadrágban is játszottunk.

A fekete nejlonon csúsztunk messzire,

Kacajunk, mint madár szállt az egekbe,

Feledhetetlen napok, pillanatok lettek,

Szívembe vésődtek, soha el nem vesznek.

Szülőföldem, te mindig itt leszel,

Bár a barátok messzire mentek el,

Ladány illata itt marad velem,

Mint egy álom, melynek szívemben a helye.

Sokszor álmodom még róla,

A régi utakon járok titokban,

Hallom a szél suttogását,

Érzem Körösladány sajátos illatát.

A Mama

Mama ölében ülni szerettem,

A meséit a szívembe beleültette,

Varázslatos világot láttam,

Tündérek birodalmában jártam.

Mama mindig sétált velem,

Megtanított mindent nekem,

A virágok neveit tőle tanultam,

Bölcsességét én, csak csodáltam.

A konyhában csodás illatok voltak,

Mama konyhájában a sütik sorakoztak,

Segítettem neki bizony sokat,

Összeliszteztem a dolgokat.

Örökre szép emlék marad a Mama,

Nekem ő volt maga a csoda,

Ölelését még most is érzem,

Szeretettel, könnyezve felidézem.

Gyógyító Álom