Gyöngyszemek IV.

A sok jó tanácsomból, bízom benne, sikerült valamit beiktatni a mindennapjaidba, kedves olvasó. A napi tizenöt percet, vagy a lélegzést és ellazulást. Tudom, nem egyszerű, de ha eldöntöd, akkor sikerül, csak el kell határozni. Amiről most szeretnék neked írni, az pedig egy nagyon komoly és egyben nehéz életszakasz, a lelki fájdalom. Szerintem szinte mindenki keresztül megy vagy szerelmi bánaton, vagy elvesztett egy szerettét, vagy lehet az bármi, hiszen mindenki különböző, és másként él meg egy- egy életeseményt. Ha most éppen nagyon fáj, mert egy olyan történt az életedben, akkor azt tudom javasolni, hagyd hadd „fájja ki” magát. Hagyj időt magadnak, ha kell, sírj, ki kell jönnie a fájdalomnak. Nem kell siettetni a gyógyulást, néha nagyon tud fájni. Szépen gyógyulsz, és a lelked is fejlődik. Lassan elengeded, úgy, ahogy neked jó. Nem kell harcolnod, ne tedd. Hagyd a folyamatot, szépen a te tempód szerint elmenni. Nem könnyű, tudom. Magam is átéltem. Volt, ami fél évig is eltartott nekem. Sokat sírtam, volt, hogy mindennap. Ennek a folyamatnak most így kell lennie, sokat tanulsz belőle, ha még most nem is látod. Mindig lesz melletted valaki, aki segít, még ha csak néha van ott melletted, a puszta jelenléte is segít. A sors oda rendeli, csak figyeld meg. Ha önmagaddal azonos vagy, illatodat, lényedet megérzik, akiknek szükségük van rád. Megjelenik az életedben az, akire éppen szükséged van. Ami neked rendeltetett úton van feléd, és megérkezik a megfelelő időben, és előbb vagy utóbb összekapcsolódik veled, a lényeddel. Légy türelmes, még ha néha nehéz is türelmesnek lenned. Addig is éld az életedet a jelenben, mostban. Lélegezz sokat (mélyeket), az segít, ha kifújod a sok fájdalmat. Hiszen ha belélegzel, akkor minden egyes lélegzettel az életet választod. Továbbra is azt tanácsolom, napi tizenöt percet próbálj meg magadra figyelni. Lélegezz, jó(?) mélyeket, és lazulj bele önmagadba, szeresd magadat minden hibáddal együtt. Hiszen Te így vagy Te. Az, aki szeret, az szeret a hibáiddal együtt. A gyöngyszemek negyedik része, remélem, segített, hogy kicsit jobbá tedd a mindennapjaidat. Jön folytatás. Nagy ölelés neked Aurora Amelia Joplintól!

Gyöngyszemek III.

Remélem, sikerült, vagy legalábbis megpróbáltátok páran a lélegzést, és egy kicsit ellazulni. Nem egyszerű beiktatni a mindennapokba. Próbálkozzatok. Szeretném veletek megosztani egy szintén nagyon fontos tapasztalatomat. Régen sok rossz döntést hoztam én is, valószínűleg te is, és mindenki. Akkor, abban a pillanatban úgy gondoltuk helyesnek az akkori gondolkodás módunkkal és tapasztalatainkkal. Úgy láttuk jónak. Jelenleg lehet, hogy bűntudat gyötör emiatt, és bánt a dolog. Most nagyon figyelj! Az, aki akkor azt a rossz döntést hozta, az már nem Te vagy, az a régi gondolkodású Te voltál. Már változtál, már nem úgy gondolkodsz, tapasztaltabb lettél, bölcsebb, mint jó pár évvel ezelőtt. Amit tehetsz, az az, hogy elengeded azt, ami akkor történt, azt a rossz döntést, rossz tapasztalatot. Engedd el, ne cipeld tovább. Egyből jobban érzed magad ezután. Megkönnyebbülsz. Jómagam is sok mindent elengedtem. Bocsáss meg magadnak. Az már a múlt, a múltbeli Te. Jobban fogod érezni magad a bőrödben. Lélegezz mélyeket, és engedd el. Ez már egy hatalmas lépés önmagad felé. Az önszeretet mindennél fontosabb. Ha Te nem figyelsz magadra, arra, mit szeretnél elérni, vagy a testedre, az egészségedre, akkor ki fog? Senki. Azt vettem én is észre a sok év alatt, hogy mindenkire odafigyeltem, dolgoztam ezerrel, és elfelejtkeztem magamról. Nem vettem észre, hogy a testem, lelkem kiabál. Betegségek jöttek az életembe, és lelkileg teljesen lementem a legaljára. Igen, nekem is volt ilyen, előfordulnak most is nehezebb napok, de már figyelem magam. Sokkal gyorsabban kijövök a rossz lelki állapotból. Az előző írásomban ajánlottam a napi tizenötperc lazulást és légzést. Ez a kezdő lépés. A mai tanácsom: engedd el a múltban hozott rossz döntésidet. Remélem, ezzel a kis írásommal ismét adhattam egy kis segítséget, hogy jobban érezd magad. Hamarosan folytatom. Kívánok csodaszép napot minden kedves olvasómnak. Nagy ölelés: Aurora. A. J.