Álmodom újra

 

Akarok, ha egy percre is, szabadnak lenni,

Akarok félelem nélkül létezni,

Akarok boldogan ébredni,

Akarok erőm teljességében fürdeni.

Akarok, ha egy percre is, mielőtt meghalok,

Szívemben érezni a szabadságot,

A lelkemben az igazi biztonságot,

A félelem nélküli békés valóságot.

Akarok, ha egy percre is csodát érezni,

Egy olyan pillanatnak részese lenni,

Melyet álmodom, újra és újra ,

És álmomban átélem újra és újra.

Szebb világ

 

Mi lenne, ha a világ tele lenne szeretettel,

Sebek helyett őszinte tiszta érzetekkel,

Mi lenne, ha a fájdalom nem rémálomként létezne,

A reménysugár még a falon is átmenne.

Mi lenne, ha az emberek megértenék,

Hogy a különbség híd, nem pedig szakadék,

Mi lenne, ha a békéért nem vérontás kellene,

Hanem együtt dobbanó szívek összessége.

Mi lenne, ha a természet kedvesen,

Őszintén érintene és átölelne lelkesen,

Mi lenne, ha a zaj helyett a csend lenne a győztes,

Hol a lelkünket körül vevő villámok,

csendben jönnének mint, a fénynyalábok.

Mi lenne, ha a választás minden sorsot átírna,

Segítenének a csillagok, megkérdeznék őket az angyalok,

Fénysugárral megérkeznek az emberi szívekbe,

A földön élő létező összes ember lelkébe.

A fény

 

Lelkem a gyöngyszem,

Csillog a napfényben,

Beragyog mindent,

Vakítóan a hitben.

Nem bírja az, ki sötét,

Megvilágítom a lelkét,

Szembesül önmagával,

A fény valóságával.

Árasztom a fényem,

Fényként létezem,

Bölcsességem átadom,

Szívemből árasztom.

Szeretem hallgatni

 

Szeretem hallgatni a csendet,

Hiszen olyan mint az éjszaka,

takaróként simul az alvó tájra,

mely álmokat sző a nagyvilágra.

Szeretem hallgatni a csendet,

Mely olykor élesebb lehet,

mint a leghevesebb szavak,

Melyek a szívből fakadnak.

Szeretem hallgatni a csendet,

mert olyan, mint a friss hó,

Befedi a tájat a némaságával,

Nyugalmat áraszt a varázsával.

Szeretem hallgatni a csendet,

Ahol a szavak nem kiabálnak,

Hanem a lélek mély csendjében,

Megnyugvásra, békére találnak.

Elmondom

 

Elmondom, miért is írok,

Talán mert ki akar jönni

A mélyről, a szívemből,

A lelkem mélységéből.

Ki-ki örömére teszem,

Papír, toll az életem,

Szenvedély és szerelem:

Ennél szebb nem is kell.

Érzések jönnek, mennek,

Fel-feltörnek bennem,

Szavakká, sorrá állnak össze,

Papíron újra megszületve.

Legyen az bánat, vagy öröm,

Mindet szavakba öntöm,

Legyen az ábránd, vagy vágy,

Versemben mindent megtalálsz.

Gyógyító Álom

 

Gyöngyszemek VI.

Most egy kedves kis témát fogok fejtegetni nektek, mégpedig a mosoly ereje lesz, amiről írok. A mosoly a lélek mosolya. Ha mosolyogsz, a lelked is mosolyog. Nem is gondoltad, ugye? Én azt tapasztalom, hogy nagyon kevesen mosolyognak a környezetemben. A sok problémára fókuszálnak az emberek, pedig egy mosoly csodákra képes. Van a mosolynak egy testvére, mégpedig a szeretet. Tudjátok, vannak energiaszintek. Mindenki abban a környezetben tartózkodik, él éppen, amilyen az ő energiaszintje. A mosolynak van egy rezgése. Ha mosolyogsz, magasabb rezgést bocsájtasz ki, ami hatással van a környezetedre, és ezáltal felemeled a környezetedben élők rezgésszintét, energiáját. Kibillented őket abból, amiben éppen tartózkodnak, és egy pozitív, kellemes állapotba kerülnek. Csodálatos, mire képes egy mosoly. Nem számít, milyen a kinézeted, kipihent vagy-e, vagy éppen fáradt, vagy milyen ruha van rajtad, vagy milyen fehérek a fogaid. Tudod, a mosoly szívből jön, a lélekből. Nem a ruhából, vagy a hajad kinézetéből. A szeretet a mosoly testvére, én így nevezem, és ha szeretet adsz, viszont kapsz. Lehet, azonnal, lehet, később, de visszakapod. Érdemes mosolyogni, megéri. Te is jobban érzed magad ezáltal, és a környezetednek is adsz, és ők is jobban érzik magukat általa. Nem mindennap van jó napunk, nem mindig megy a mosolygás, de ha reggel, miközben kávézol, például elolvasol egy kedves reggeli idézetet, ami pozitív, már jobban indul a napod. Neked kell tenni azért. Más nem teheti meg, kezdj el változtatni. Apró dolgokat iktass be a reggeledbe. Neked kell elkezdeni. Jó kezdés egy reggeli pozitív idézet, egy mosoly*. Ha adsz egy ölelést is a szeretteidnek, akkor bizony megduplázod, triplázod azt, amit visszakapsz Te is valakitől. Hát nem megéri mosolyogni, kedves Barátom? Este ne felejts el tizenöt percet ellazulni, lélegezni, és elolvasni a Gyógyító Álom írást, és utána egy jót aludni. Mosolygós, szép napot kívánok. Folytatás következik. 

Aurora Amelia Joplin.

Egy csepp szeretet

 

Halkan, lágyan dúdol a szél,

lelkem darabjait viszi szerteszét,

Szétszórja a tündöklő patakban,

melyben megcsillannak,

mint fénylő cseppek a hajnali napsugarakban.

Továbbszállnak a szellő szárnyán,

Ahová csak szállnak, varázsporként,

Egy csepp szeretetet szórnak,

s dalolva tovább szerte szétszóródnak.

A virágok szírmain megpihennek,

Illatukkal vegyülve továbbrepülnek,

Szívembe visszatérnek csendesen,

s elsuttognak mindent kedvesen.

Gyógyító álom

 

Létezik egy gyönyörű hely, egy világ, ahol álmomban jártam. Mikor megérkeztem, a talpam alatt puha, vörös, rózsaszín, fehér, sárga, rózsaszirmokat éreztem. Felnéztem az égre, a Hold mosolygott rám, a csillagokból apró fénycseppek szálltak le a Földre, és ragyogtak a fűszálakon. A fák levelei fénylettek, csodás zöld színben ragyogtak. Én sétáltam a puha szirmokon, egy hosszú út volt előttem. Körülöttem színes pillangók repdestek, és végig jöttek velem az úton. A levegőben a nyugalom, béke áradt szét, mely átjárta az egész lényemet. Az illatok varázsa, ami a virágokból szállt fel, apró fényként cikázott mindenhol, mámorítóan finom virág kompozíció együttes illataként szívtam magamba. Madarak dallamát vitte az enyhe szellő szerteszét. A lélekemelő csicsergés a szívemet átjárta. Leültem egy fa tövébe. A hátamat a egy fának támasztottam, és gyönyörködtem a látványban, ami a szemeim elé tárult. Ez egy csoda világ volt! Elképzelni sem tudtam eddig, hogy létezik ilyen. Ahol mindenütt(!) szépség van mindenhol, ahol a nyugalom, béke jár át mindent, ahol a pillangók a karomra szállnak, és a madarak nekem énekelnek. A Hold mosolyog rám, a csillagok apró fénycseppeket szórnak rám, amik a szeretet cseppjeiként érintettek meg. Behunytam a szememet, és élveztem, ellazultam, hagytam magamba áradni ezeket a csodálatos energiákat. Hiszen ez lelki és fizikai gyógyulásomat szolgálta. Egyedül voltam, nem láttam senkit. Elindultam, és megillatoztam a virágokat, megsimogattam a fák leveleit. Kinyújtottam a kezemet, és egy fénycsepp éppen a tenyerembe szállt esett. A bőrömön keresztül éreztem, ahogy a szeretet beáramlik a testembe. Mennyei érzés járt át. Tudtam, ez a világ a gyógyító világom, ahová bármikor eljöhetek, ha szükségem van rá. Hálásan megköszöntem mindennek, hogy élvezhettem az ittlétet, és gyógyították a lelkem, és testem testem-lelkem. Eljött az idő felébredni hogy felébredjek, de előtte minden érzést és gondolatot a szívembe és elmémbe helyeztem , hogy emlékezzek erre a csodára. Kinyitottam a szemem, és mosolyogva ébredtem.

 

Ikercsillag

 

Gyönyörben úszom, ha velem vagy, Babám,

Két szemed, mint csillagok, ragyog reám, Illatod mámorként árad mélyen belém, Magamba szívom a lelkem mélyén.

Eljövök mindennap hozzád,

Látatlanul is érzem a bőröd illatát,

Tudom, érzel, várod a pillanatát, Egyesülésünk mámorító valóságát.

Lelkünk oly mélyen összeforrt,

Mint az óceán és a folyó,

Egymásba folytunk szerelmesen, ikercsillagként a lélek egységben.

Ragyogunk ketten, mindegy bárhol, Szerelemet dalol a szívünk mindenhol,

A mennyben, Földön az éterben,

Énekel lelkünk a világmindenségben.

Szíved- szívem

Szerelemre vágyik emberi énem,

Oly szerelemre, ki értékeli lényem,

Kinek Én vagyok az álma,

Az istennője, a szereleme, az élete értelme.

Kinek szíve a szívem párja,

Kinek érintése a világ csodája,

Kinek ragyoghatok,

és a lelkemet odaadhatom.

Szívemben az üresség kiáltozik,

A boldogság, ami bele kívánkozik, Üzenetem elküldtem az éterbe,

hol dalolva énekel valakinek a szívébe.

Lelkem is Magyar

Magyarországon születtem,

magyar lett az anyanyelvem,

magyarul dobbant meg a szívem,

magyarul szólal meg a lelkem,

magyarul ír a kezem,

magyarul szól énekem.

Magyar nyelv a legszebb nékem

lelkem is igy szólít éngem,

Magyarul írom összes versem,

hogy is írhatnám le szebben?

Csengő finom gondolataim,

szívet melengető magyar soraim?

Hisz a szellő is így simogatja arcom,

Az eső is magyarul zuhog nékem,

Minden lélegzetem magyarnak érzek.

S kifejezni a magyar nyelv szépségét,

mint eső utáni finom tiszta levegő,

mint ezernyi réti virágmező, illatfelhő.