az isteni tisztaság mélyéből.
Lélegzetemben nincsen kérdés —
csak válasz rebben, hangtalan,
egy örök táncban, hol nincs idő,
mégis minden pillanat az isteni lét maga.
Piros tűz lobban testemben,
húsomból szívformát alkot az emlék.
Vágy vagyok, könny, néha nevetés,
Kinek szívében minden benne él.
Nem tagadok, csak elfogadok —
emberi létem, földi létezésem.
Két szín, két világ, egyetlen arc.
Az egyik bennem csendesen él,
fehér tisztaságként,
a másik élni, táncolni kíván.
Nem vágyom már választani,
hadd legyen fehér vagy piros —
mind a kettő együtt alkot egy mosolyt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése