Szeretet karjaiban

Mint lágy szellő, ha éjben útra kél,

Anya karjában a bánat elvész.

Az ölelésében csenddé válik a szél,

S a szívem újra otthonába ér.

Ölelése, mint álom, szelíd dal,

Mely szárnyra kel, mint a vágyak lángja.

Anya karja, szent béke, nyugtató,

Mely szeretetet ad, szívem boldogító.

Mint tengerpart, hol lágyan ér a víz,

Anya karjában minden fájdalom szűnik.

Szívébe zárva ringat, s elrepít,

Hol nincs, mi bánt, csak boldog álmom hív.

Az ölelésében megnyugszik a szív,

Mint puha párnán szunnyadó csoda.

Mert Anya öle mindig hív, szeret,

Szeretete az, mi mindig velem ragyog,

Ölelése, szívemben örökre marad.

Mit ér a gondolat?

Biztatnunk kell egymást szép szavakkal,

Nem némán szólni, csak gondolatokkal,

Mit ér a gondolat, ha nem érti senki?

A szavakat tudod csak a szívekbe helyezni.

Adjunk mosolyt, és kedvességet,

Egy meleg ölelést, egy kis figyelmet,

Némán, mosoly nélkül élni olyan,

Mint a szív, mely szeretet nélkül van.

Álmomban szerettek

Álmomban szerettek,

Nekem énekeltek,

Táncra is felkértek,

Szívembe figyeltek.

Öleltek szorosan,

Csodáltak kócosan,

Illatoztak óvatosan,

Kényeztettek finoman.

Szavakkal hódítottak,

Rózsával csábítottak,

Szerelmesen udvaroltak,

Szívembe behódoltak.