Halld meg...

 

A Nap, a Hold, a csillagok,

Mind Neked ragyognak,

Fényükkel a szívedbe dalolnak,

S a szemeidben megcsillannak.

Ezernyi esőcseppek üzennek,

Halld meg hát hangjukat,

A fák is neked suttognak,

Megannyi emléket dúdolnak.

A virágok illatát viszi a szellő,

Neked kedveskedik a mező,

A harmatos puha fű is téged vár,

Ülj le, és halld meg hívó szavát.

Válj eggyé a természettel,

Hiszen nem csak dísznek vannak,

Gyógyító hatásuk láthatatlan,

Ereje felülmúlhatatlan.

Tavaszi kertünk

 

Kint ülök a kertünk udvarában,

Szép tavaszi kora estén,

A madarak egymással énekelnek,

A békák brekegve zenélnek.

Minden oly nyugodt, csendes,

Néha egy madár elreppen,

A tücskök ciripelése hallatszik,

Ahogy az este a sötétbe hajlik.

Zölden pompázik a kertben minden,

Akácos illata száll az estben,

A gesztenyefa virágba öltözött,

Egy galambpár reá költözött.

Imádom a természet összhangját,

Csodálom a Tavasz varázsát,

A Teremtő gyönyörű alkotását.

Melyért boldogan mondok hálát.

Szebb világ

 

Mi lenne, ha a világ tele lenne szeretettel,

Sebek helyett őszinte tiszta érzetekkel,

Mi lenne, ha a fájdalom nem rémálomként létezne,

A reménysugár még a falon is átmenne.

Mi lenne, ha az emberek megértenék,

Hogy a különbség híd, nem pedig szakadék,

Mi lenne, ha a békéért nem vérontás kellene,

Hanem együtt dobbanó szívek összessége.

Mi lenne, ha a természet kedvesen,

Őszintén érintene és átölelne lelkesen,

Mi lenne, ha a zaj helyett a csend lenne a győztes,

Hol a lelkünket körül vevő villámok,

csendben jönnének mint, a fénynyalábok.

Mi lenne, ha a választás minden sorsot átírna,

Segítenének a csillagok, megkérdeznék őket az angyalok,

Fénysugárral megérkeznek az emberi szívekbe,

A földön élő létező összes ember lelkébe.

Reggeli Hála

 

Milyen szépen éledezik minden,

A természetnél szebb nincsen,

Friss virágillat, madarak éneke,

Ébredező napsugár melengető fénye.

Erre ébredezni maga a csoda,

Harmatos cseppek csillognak,

Napfényben egyre csak pompáznak,

A felhő mögül a napsugarak kukucskálnak.

Hálás vagyok minden percért,

Át is élem drága kincsként,

Köszönöm, Istenem, neked e perceket,

Minden reggel hálát adok neked.

Tavasztündérek

 

Amikor a tél kipihente magát,

A természet álmából felébred,

A tavasztündérek nagyon serénykednek,

Éjjel nappal a természetet készítik,

a tavaszt ismét elő idézik.

A kis tündérek a fűszálakat átfésülik,

a színeket életre keltik,

Újra ragyogó zölddé, puhává lesznek,

hogy apró állatoknak otthonná legyenek.

A virágok szirmait varázskrémmel bekenik,

hogy illatozzanak, ragyogjanak,

a méheknek készen álljanak,

A fákat is meghintik a szeretet energiájával,

hogy bátran nőjenek,

az állatok menedéket reméljenek.

Tavasszal minden színesebbé válik;

virágzó rétek, a pillangók, a méhek

Együtt léteznek a csodás édenben,

Illatok varázsa száll a mindenségen,

hiszen a tavasztündérek suttogása,

édes energiája, a természetet

újra életre varázsolja.