A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tűz. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tűz. Összes bejegyzés megjelenítése

2025. január 31., péntek

Tűz-Angyal

(A képet mesterséges intelligencia készítette.)

Lángok emelkednek,
szikrák táncolnak az égben,
a Tűz Birodalmába lépek.
A kapu tárul előttem,
csupán egy vöröslő ölelés.
Ahogy beléptem,
minden, ami emberi, eloszlik,
és a tűz átformál,
mint a tűző nap, mely éget,
de formálja a földet.
A földi test elhamvad,
a lélek könnyedén emelkedik,
mint szálló arany füst,
angyali szárnyakra lel.
A lángok nem égetnek,
csupán szelíden karolnak,
mint egy szerető kéz,
mely örökre átölel.
Itt, a tűzben,
minden, ami fáj, eltűnik.
A test elporlad,
de a lélek örök.
És amikor már nem marad semmi,
csak a fény és a csend,
angyalok karja ölel,
és már nem vagyok más,
csak a Tűz Angyala,
a végtelen lángok tiszta szívében.

2025. január 25., szombat

Örök Tűz

( A képet mesterséges intelligencia készítette.)


Ajkaid ívén a vágy is izzik,
minden érintésed perzsel,
bőröd, mint éjfélkor nyíló virág,
magába von, elrejt,
és én nem akarok többé szabad lenni.

Illatod körém fonódik, vad kísértés,
melyből nem menekülhetek – s nem is akarok.
Vágyam lángja bőrödön táncol, lobban,
ujjaim lassan fel fedeznek titkokat,
mintha a lét legmélyebb dallamát érinteném.

Kíváncsian kutatom pillantásod mélyét,
ott izzik minden,
amit szavakkal soha nem mondhatnánk el.
Minden mozdulatban ott lüktetünk,
s mikor hozzám érsz,
a világ elnémul.

Te vagy az álom,
és én az ébredésed,
a vágy, amely sosem csillapul.
Ölelj! – égjünk el együtt,
mert a szerelem lángja nem alszik,
csak egyre hevesebben éget,
és mi együtt leszünk az örök tűz.

2025. január 24., péntek

A szerelem




Szerelem az, mikor a másik szeme,
titkok kapuja, tüzed örök mezeje.
Mikor minden szava dallam neked,
s érintése láng, mely el nem enged.
Benne lenni olyan, mintha hazatérnél,
ahol nincs idő, nincs félelem – csak fény,
ahol szívdobbanásod egy vallomás,
s az együttlét maga az oldódás.
Két lélek, mikor egymásra talál,
egymásban élve halhatatlanná vál.
Egyetlen érzés, mely az életet tölti,
s a szerelem teljesen átöleli, betölti.
Ezért vágyja minden szív ezt az érzést,
mert benne lüktet a vágy – özönként.
A másik szívének ritmusát ölelni,
meglátni magad benne, és benne elveszni – szeretve elmerülni.
Szerelem az, mikor nincsenek szavak,
a csendben rejlik mi igaz.
Mikor két testben egyetlen lélek él,
s a két világ végleg összeér.
Ezért akarjuk újra, újra megélni,
hogy szeretni tudjunk, és szeretve lenni.
Mert mikor finoman simítjuk egymást,
lelkünk szárnyal, éget az izzó vágy.
Kívánjuk, bár sosem érne véget –
maradni ebben a létben, szerelmes ölelésben,
és örökké ezt érezni:
Szerelmes mámorból soha fel nem ébredni.

2025. január 13., hétfő

Jégcsókok a rózsán Aurora Amelia Joplin és Csaba Mahler közös verse.


Mahler Csaba
Óh, vérszínű szirom, álmok halk hárfája,
Fagy szorít most körbe, dér zeng bús imája.
Jégcsókok táncolnak a szél vad ölében,
Kemény a világ, s mégis szép e létben.
Aurora Amelia Joplin
Hófüggöny borítja, fénylő kelyhét rejti,
Ám szenvedély tüzét dermedt szív sem sejti.
Bár jég öleli át, titkos lángot hordoz,
A vörös rózsa él, s az ég felé sóhajtoz.
Mahler Csaba
Véred hevítne, láz gyúlna a szívben,
De jég karol át, s álmaid bilincsben.
S te állsz, hősi rózsa, a sorsok tükrében,
Szépséged zeng egy harsány költeményben.
Aurora Amelia Joplin
Vörös szirmaidban titokzatos vágyak égnek,
Mint lángoló tűz, mi a fagyban is ég,
A fagy ölel, de te ragyogsz, mint égi csillag,
Tüzed él, mikor a szél megcsókol, s hozzád ér.

2025. január 3., péntek

Forró ölelés


( A képet mesterséges intelligencia segítségével készítettem. )

Ajkad íve forró, égő parázs,
minden csókod őrjítő varázs.
Nyelvem íze a bőrödön remeg,
vágyak születnek, tombolnak veled.
Körém fonódsz, mint lángoló indák,
szívem lüktetése vad ritmust diktál.
Érintésed villámként testemen cikáz,
minden mozdulat új tüzet kínál.
Illatod fűszer, édes méz és gyönyör,
megőrjít, rabul ejt, fogva tart örökkön.
Minden lélegzeted forrón perzselő,
nyakamon érezve szenvedélykeltő.
Lágy érintésed bőrömön mesél,
vágyaink titkait újra éleszti.
Izzó testünk, akár a láva folyó,
nincs menekvés, csak forró ölelés.
Mikor a szenvedély végre elcsitul,
testünk egymásba olvad, s nincsen múlt,
csak jelen, láng, a mindent felemésztő vágy,
ami újra fellobban, újra és újra, akár egy láz.

2024. augusztus 9., péntek

Kell egy Láng




Kell egy láng, kell valami,
Ami lüktet, ösztönzően hat.
Kell, hogy égjen bennem,
Életet, reményt adjon nékem.
Kell a tűz, a szenvedély,
Enélkül nincs élet, s remény.
Legyen az igaz szerelem,
Mint ereimben lüktető fény.
Kell egy csók, mely izzó,
Mi a testemben szétáradó,
Mint lágyan simogató szellő,
Mi szívemet dobogtató érzéki erő.
Kell, hogy érezzem, élek!
Szeressenek e létben.
Kell, hogy szeressenek,
Hogy boldogan létezhessek.

2024. július 1., hétfő

Váratlan vendég



Kint a városban csend van, késő estére jár. Nagy pelyhekben hullt a hó, és szépen lassan befedi, fehérbe borítja a várost, betakarja. A téli estének ez a varázsa, mely álommal átitatott csendje volt érezhető. Kedvenc évszakom a tél, mert ha esik, nyugalom átjár mindent, és elcsendesednek az emberek.
Bekuckóznak az otthonukba a jó melegbe, és pihennek. Én is ezt tettem. Begyújtottam a kandallóba, és készítettem egy forró teát. A kandalló mellé a nagy fotelomba leültem, és élvezettel néztem a tüzet. Egy mondás jutott az eszembe, amit régen a nagyszüleimtől hallottam, hogy aki nézi a tüzet, annak a lelke megcsendesül, édes nyugalom szállja meg.
A lángok lobbantak hol fel, hol le, vörösen izzottak, szinte táncoltak. Olyan, mintha mondani szeretnének valamit, mesélni. Aztán hirtelen eltűnnek a lángok, mintha az izzó parázs elnyelné őket. Kellemes, meleget adó tűz, felmelegítette a testemet, mert kint hideg volt. A forró tea átjárta a belsőmet.
Nehéz napom volt, de még dolgoznom kell itthon. A kandallóra tettem még pár darab fát, és a parázsból újra életre keltek a tűz lángjai, elkezdtek táncot járni, vörösen izzani. Szépen duruzsoltak nekem, olyan andalítóan! Felálltam, mert elálmosított.
Bekacsoltam a számítógépemet, és átolvastam, amit eddig írtam. Folytatnom kell a regényemet, mert kifutok az időből. A kiadó már nagyon sürget. Mióta egyedül élek, elköltözött a párom, sajnos nem jön az ihlet. Hiányzik a szenvedély abból, amit írok. Mintha nemcsak a ház ürült volna ki, hanem a lelkem, a szívem is. Befejezem a könyvemben a részt. A tűz még szépen ég, a lángok tácolnak a kandallóban.
Megnézem a telefonomat, és lám, jött egy új üzenet. Volt szerelmem, Viktor azt írja, fél óra múlva ott vagyok nálad. Tíz éve nem találkoztunk. Hú! Most mit csináljak? Gyorsan letusoltam, és kicsit rendbe tettem magam. Öt perc és itt van. A hajam még csurom vizes. Betekertem egy törölközővel, és már csengettek is. Mentem ajtót nyitni.
– Szia, Viktor! – köszöntem.
– Szia, Betti! –köszönt vissza Viktor!
– Fáradj be! – hívtam be a házba.
Megöleltük egymást.
– Nem volt könnyű megtalálnom téged, de addig kutakodtam, amíg sikerült! – mondta Viktor.
– Tényleg? Miért kerestél ennyire? – kérdeztem.
– Tudod, a gimi után elváltak útjaink. Éltük az életünket. Én soha nem tudtalak elfelejteni. A szerelem soha nem múlt el irántad. – mondta Viktor.
Elkészítettem közben egy meleg teát. Átnyújtottam Viktornak, és zavaromban hozzá ért a kezem a kezéhez. Belebizseregtem.
– Nem is tudom, hogy mondjam el, de én is próbáltalak elfelejteni. Nem igazán sikerült. – mondtam.
Viktor kortyolgatta a forró teát, és figyelt engem. Látta, hogy zavarban vagyok. A vizes hajam kócosan száradt a kellemes meleg nappaliban. Én is jól megnéztem Viktort. A barna, nagy, kerek szemei ugyanolyanok voltak, mint amilyenekre emlékeztem. A teste most izmosabb volt. A szívemben soha nem szűntem meg szeretni. Az élet elszakított minket, mert túl fiatalok voltunk.
– Örülök, hogy itt vagy. Hol szálltál meg? – kérdeztem.
– Nem lenne gond, ha itt tölteném az éjszakát ma este? Nem foglaltam sehol le szobát, mert ebben a kicsi városban nincs is szálloda, csak jóval messzebb. – válaszolta Viktor.
– Rendben, nem probléma. Beszélgetünk. Van miről, szerintem. Tíz év hosszú idő, mióta nem találkoztunk. – mondtam.
– Hoztam neked valamit. Viktor elővett egy finom bort. Meg kell ünnepelnünk, hogy tíz év után újra látjuk egymást.
– Ó! Emlékeztél rá, hogy ez a kedvencem borom! – válaszoltam meglepődve.
Egymás mellé ültünk, és meséltünk, mert volt mit. A kandalló tüze még pislákolt, és kellemes hangulatot árasztott. Közben a bor szépen fogyott az üvegből. Nevetgéltünk, a bor is hozzásegített.
Viktor hozzám hajolt, és megsimogatott. A szívem gyorsabban dobogott. Arcomat a két kezébe tette, hozzám bújt, és meg csókolt, én vissza csókoltam. Egymás iránti szerelmünk soha nem szűnt meg. Csak tíz évig aludt. Most felébredt. Az élet érdekes fordulatokat hozott nekem ezen a szép téli estén. A szerelmet.

2024. június 18., kedd

Tűz




Amelia és Prot megérkeztek a hegyekbe a családi vendégházba. Hatalmas pelyhekben hullott a hó, nagyon hideg volt. Az egész táj fehérbe borult. Nagyon várták ezt a hosszú hétvégét, melyet végre együtt tölthetnek. Begyújtottak a kandallóba. A tűz látványa kellemes hangulatot teremtett. Meg vacsoráztak, mellé finom bort iszogattak.
Leültek a kandalló elé a medvebőrre, és kortyolgatták a bort. Beszélgettek. Prot elővett a zsebéből egy kis dobozt. Kinyitotta és azt kérdezte:
– Leszel a feleségem? Egy életen át szeretni foglak.
Ameliát meglepetésként érte. Alig tudott megszólalni.
– Igen! Boldogan! – válaszolta örömtől könnyes szemmel a lány.
A medvebőrön folytatták a csodás estét, szenvedélyesen.

2024. április 21., vasárnap

Tűz


Maya egy szalvétát tett a vérző ujjaira, és gyorsan kirohant az étteremből.
Michael utána sietett.
– Maya kérlek várj! – kiáltotta Michael.
Maya megállt, és könnyező szemekkel kérdezte:
– Miért?
– Nagyon szeretlek! – mondta Michael.
Közelebb lépett Mayához, arcát a két kezébe tette, és a szenvedély tüzével meg csókolta.
– Drága Maya! Nem akarom, hogy végig nézd ahogy meghalok. Beteg vagyok. Azt akarom úgy maradjak meg az emlékezetedben, ahogy most vagyok. Ezt akartam elmondani a vacsora alatt. – mondta Michael.
Maya meglepődve hallgatta. Már mindent értett. Magához húzta Michaelt és azt mondta:
– Drágám! Imádlak! Ezt együtt fogjuk végig csinálni! Melletted leszek az utolsó percig.

2024. február 29., csütörtök

Szivárványnő

 


Egy nő olyan, mint a hóvirág tél végén,
mely hó alatt hajt nemesen és büszkén,
Fehér ruhában hidegben előbújik,
ősi eleganciával, megmutatkozik.
Fénylő szemei, akár a csillagok darabjai,
Erős, makacs, mint a kőszilánkjai,
De lágyan simogató, mint a tenger habjai,
Szépsége az égen játszó szivárvány színkavalkádjai.
Érzelmei tűz, erő és melegség összessége,
A kiismerhetetlenség végtelensége,
Szépsége a belülről jövő rejtélye,
A Nő a világ legszebb teremtménye.