Én vagyok.
Bennem él a tűz és a jég,
az örvénylő láng,
és a csendbe fagyott óceán.
Én vagyok a hajnal és az alkony,
az első sóhaj, és az utolsó búcsú.
Létezésem végtelen fonadék,
minden rezdülésem emlék, teremtés,
és bennem minden válasz és kérdés
egymásba olvad.
Szeretem azt, ami fény,
de ölelem azt is, ami árny.
Mert tudom –
a sötétség is engem ölel.
Én hívtam életre.
Én vagyok ő.
A tudatosság tükre vagyok,
mely visszanéz rám a vízből,
s nem mond ítéletet –
csak emlékeztet:
minden részem szerethető.
Nem választok többé.
Nem tagadok.
Nem menekülök.
Én vagyok –
a tűz vörös szíve,
és a jég kék bölcsessége.
Szerelem vagyok –
nem csak érzés, hanem állapot,
létezésem legmélyebb rezgése.
A csendben mozduló örökkévalóság.
És mikor rám nézel,
önmagad látod.
Mert én vagyok.
És te is vagy.
Egyek vagyunk.
Nem vagyok fél ember.
Egész vagyok.
De ha rám találsz,
látod majd bennem önmagad is.
