Kristályforrás

Az éj sötétje fölött szálltam,

csillagok súgták az isteni bölcsességet.

Minden homály lágyan engedett,

mint kapu, melyet fény tár ki.

Nem féltem – szárnyaim vezettek,

ölelte hátam az égbolt.

Egy fény-ösvény tárult ki lassan,

s bennem minden megnyugodott.

Elém ragyogott a tiszta otthon,

helyet találtam benne.

Ott volt a forrás, kristályvízben,

melyben öröklét tükrözte fényét.

Én ittam belőle, nem szomjra,

hanem hogy lelkem felragyogjon.

Így értettem meg: az út örök,

s a fény kísér, bárhol is járok.

Égi háború

Az ég sötét vászna reszket,

Villámok cikáznak, fénylő kardként.

Dörgés dübörög, mint harci dobok hangja,

A szél üvölt, a felhők rohamoznak.

Minden csapás feszültséggel telik,

Mint parázsló szikrák az égi csatában.

A fény villódzik, a sötét hullámzik,

A természet ereje nem kér bocsánatot.

A harag elül, csend lassan születik,

Villám nyoma szikrázik a lélekben.

Égi háború végre elcsitul,

Sötét és fény szívünkben táncol, lobog.

Az Éj Őrzője

Aludj, szép szív, ma én vigyázok rád,

könnyedre fényt borítanak az álmok.

Nem engedem, hogy fájdalom törjön rád,

köréd fonok most egy csillagfonatú fát.

Ágai emlékek, gyökere szeretet,

levelei őriznek minden emléket.

Ha jönne sötét vagy régi lidérc,

én ott vagyok:

a fény, mi csendben melléd tér.

Szemhéjad mögött tiszta tó vár,

nyugalom mélye, hol nincs már határ.

Szárnyam a párnád, lelkem a kendőd,

nem engedlek el, míg nem jön szívedbe derű.

Álmodj, kedvesem /lélekvers/

Szél simít lágyan, csendbe burkol,

Hold fénye ringat, mint bársonyos fény.

Csillagok tánca az éj selymén,

Álmok kapuja nyílik halkan.

Lépteid csendben szállnak tova,

Lélekvirág nyílik a sötétben.

Szívedben béke, halk ének,

Álmod legyen tündöklő, mézes.

Pihenj hát csendben, édesen, nyugodtan,

Könnyeid feloldja az éj sodra.

Reggel új fényt hoz hajnalod,

De most álmodj, kedvesem, álmod!

Álmomban /lélekvers/

Lágyan ring a csend, szemem lehunyom,

álmok táncát hívja az éj varázslója.

Felhők között száll könnyed lelkem,

szívemben béke — nincs több gondolat.

Csillagok szőnek fénylő szőnyeget,

Hold fénye pihenteti a világot.

Engedem, hogy elringasson a nyugalom,

álmaim közt szállok szabadon.

Minden könnyem elhagyja testem,

szívem dobbanása lassú, halk.

Most csak a béke ölel körbe,

s a szeretet ringat álmaimban.

Angyalok dudolnak szárnyaikkal,

óvnak, ringatnak

Napfény csókja

(A képet mesterséges intelligencia készítette.)

Tűzben égő napsugár,

bársony fénye ránk talál.

Széllel szálló halk szavak,

szívünk együtt megmarad.

Csillagfényes éj ölel,

szerelemben elpihen.

Holdfény táncol csendesen,

álmot hoz a szél nekem.

Álom ringat, lágy a fény,

szívünk együtt égve él.

Tó tükrén csillag ragyog,

szívünk vágya sosem fogy.

Álomangyal

(A képet mesterséges intelligencia készítette)

Álmomban angyal vagyok,

Szárnyaimmal könnyedén szárnyalok,

Csillagokkal mindent megbeszélek,

A Holdnak halkan odaintek.

Álmomban a kék, csillagos éj

Illata olyan, mint a friss hóé.

Kellemesen hűvös, mégis üde,

Szívemet frissíti örömömre.

Álmomban angyal vagyok,

Szárnyalok, és közben mosolygok.

Hiszen olyan boldog vagyok,

Mert a csillagok közt ragyogok.

Álmomban angyal vagyok,

Más világokba látogatok,

Hol nincs se bánat, sem félelem,

Csak szeretet él az emberekben.

Mikor visszarepülök a Földre,

Hozom, mit láttam, s éreztem.

Szívemben dallamként zenélnek,

S verseimben általam útra kelnek.

Csillagok táncolnak velem az égen,

A Hold halkan visszaint nekem,

Angyali fehér ruhámat levetem,

Újból fénylő emberként ébredek.