A város szélén élt egy öreg zongorakészítő. A műhelyében ugyanaz a kavics feküdt a zongorán. Egy fiú megkérdezte:
– Miért van ez a kavics mindig a zongorádon?
Az öreg felvette, forgatta az ujjai közt.
– Mert ez volt az utolsó hang.
A fiú meglepetten nézett rá.
– Egy kavics hang?
-Elmesélem- mondta az öreg
– Aznap este vihar volt. Ő játszott, én az ajtóban álltam. Azt mondta, várjam meg a darab végét. Aztán villám csapott be, az ablak kitört, ez a kavics berepült, és ráesett a billentyűkre.
– És?
Az öreg lenézett.
– Az volt az utolsó hang, amit hallottam tőle. Mire odaértem hozzá, halott volt.
