Aurora Amelia Joplin festménye
Aranyló fény lobban mögötte,
sötét teste erőbe öltve.
Lépése földet rezdít,
szabad lelke messzire hasít.
Sörénye a széllel beszélget,
vad mozdulata lángot éltet.
Patája alatt parázs ébred,
tág mezők útja tárul elébe.
Sem fal, sem határ nem szorítja,
lépte nyomán a tér kitárul.
Ott halad, ahol kedve hívja,
erejét a fény kíséri ma.
Szeme mélyén tiszta láng ég,
nem parancsol lánc vagy kötél.
Szabad lélek, büszke léptű,
mély példaértékű.
Aranyfényben áll a tájon,
nincsen párja a világon.
Nincs börtön, nincs karám,
csak napfény, szél és szabadság.
