A következő címkéjű bejegyzések mutatása: százszavas novella. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: százszavas novella. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. április 15., szerda

A paplanos tehén



– Mama, a tehén bevitte a paplant az istállóba! – rohant lihegve Palkó.
– Micsoda?
A mama utánaindult, és az ajtóban megdermedt. Bözsi a szénán feküdt, gondosan betakarózva a virágos paplannal.
– Bözsi, te meg mit művelsz?
– Pihenek – felelte a tehén álmosan.
– Paplan alatt?
– Hideg volt az éjjel.
– A tehén szalmán alszik!
– Az tegnap volt – bőgte Bözsi. – Ma új életet kezdtem.
Palkó vigyorgott.
– Olyan, mint egy nyugdíjas néni.
Bözsi sértetten fújt egyet.
– Tévedés. Én luxustehenészetet vezetek.
Ekkor a kecske is benézett.
– Szabad hely van?
– Csak paplannal és horkolás nélkül – felelte Bözsi méltósággal.
A tyúk az ablakból kotkodácsolt:
– Ez már panzió, istálló helyett, kérem szépen!

2026. március 15., vasárnap

Az utolsó hang




A város szélén élt egy öreg zongorakészítő. A műhelyében ugyanaz a kavics feküdt a zongorán. Egy fiú megkérdezte:
– Miért van ez a kavics mindig a zongorádon?
Az öreg felvette, forgatta az ujjai közt.
– Mert ez volt az utolsó hang.
A fiú meglepetten nézett rá.
– Egy kavics hang?
-Elmesélem- mondta az öreg
– Aznap este vihar volt. Ő játszott, én az ajtóban álltam. Azt mondta, várjam meg a darab végét. Aztán villám csapott be, az ablak kitört, ez a kavics berepült, és ráesett a billentyűkre.
– És?
Az öreg lenézett.
– Az volt az utolsó hang, amit hallottam tőle. Mire odaértem hozzá, halott volt.

2025. augusztus 23., szombat

Sikoltó jéghegy



Kati lebeg az űrállomáson, kezében a szempillaspirál.
– Ha már gravitáció nincs, legalább a pilláim legyenek tökéletesek – dünnyögte magának.
A kamera figyelte minden mozdulatát, mintha egy kozmetikai reklámot forgatnának az űrben. Hirtelen a portálon át egy mini jéghegy csúszott be, teljesen váratlanul.
– Oké… ez már tényleg túlzás! – kiáltott Kati.
Villantott egy pillát a spirállal… és a jéghegy hirtelen felsikoltott, mint egy felfújt lufi, majd apró jégdarabokra robbant a gravitáció hiányában.
Kati nevetve nézte a táncoló jégdarabokat, keze a homlokán:
– Hát ez… komolyan minden reggel így fog indulni? – sóhajtott.
– Nos… legalább a sminkem túlélte!
– És a jéghegy? Úgy tűnik, szerette a pilláimat!

2024. június 23., vasárnap

Álszent




Péter nézte a mellette alvó gyönyörű nőt. Szenvedélyes éjszakát töltöttek együtt. Bűntudat kínozta a lelkét. Katolikus papnak esküdött fel. Testi vágyainak nem tudott ellenállni. Álszent életet élni nem akart. Amanda elbűvölte, a csókjaival, hibátlan testével. Mitévő legyen? Szerette a papi hivatását. De, Amanda is a szívébe költözött.
– Istenem, most mit tegyek? – tette fel a kérdést.
– Dönts! Álszent emberi létezés a legnagyobb bűn! – jött a válsz.
– Köszönöm Istenem!