A szabadság ereje

Aurora Amelia Joplin festménye

Aranyló fény lobban mögötte,

sötét teste erőbe öltve.

Lépése földet rezdít,

szabad lelke messzire hasít.

Sörénye a széllel beszélget,

vad mozdulata lángot éltet.

Patája alatt parázs ébred,

tág mezők útja tárul elébe.

Sem fal, sem határ nem szorítja,

lépte nyomán a tér kitárul.

Ott halad, ahol kedve hívja,

erejét a fény kíséri ma.

Szeme mélyén tiszta láng ég,

nem parancsol lánc vagy kötél.

Szabad lélek, büszke léptű,

mély példaértékű.

Aranyfényben áll a tájon,

nincsen párja a világon.

Nincs börtön, nincs karám,

csak napfény, szél és szabadság.

www.muzsakkonyvtara.hu

Csendes lépések

A talpad alatt érzed a nedves talajt.

Itt most megáll egy pillanatra minden.

A lépések kissé nehezek,

hoznak magukkal emléket, terhet,

napokat, amikor visszafordultál volna,

de mégis mentél tovább.

Menni kellett.

A fény a bokádnál rád tapadt,

mint a por, azoknak a helyeknek a nyoma,

ahol álltál remegve,

és nem történt baj.

A Föld örül veled,

ismeri a súlyt,

ismer téged,

minden lépésedben.

A járás közben lassan elcsitul,

ami volt, elmúlt.

Marad a test ritmusa,

a belső igen,

és a halk felismerés,

hogy ami megtörtént, úgy volt jó.

Ahol áthaladsz,

ott megnyílik a tér.

Minden lépésed

imává válik.

www.muzsakkonyvtara.hu

Pengeélen

Táncolok, nem színpadon, nem nézők előtt,

csak a szél figyel, és a város alvó fényei.

Minden lépésem szakadék fölött rezdül,

de belül valami azt suttogja: menj.

A kötél alig mozdul, mégis él,

mintha tudná, mennyit bír a szív.

Minden billenés egy vallomás,

minden lélegzet búcsú valamitől.

Nem a félelem tart, hanem az akarat,

a vágy, hogy ne maradjak félúton.

Piros cipőm sarka mesélni kezd

arról, hányszor kellett már újrakezdenem.

A város mélyén tompa zaj a múlt,

a magasban csak a csönd beszél.

Minden zajt elengedek, ami fájt,

és egyensúlyozok – magammal szemben.

Tudom, el kell engedni, ami húz,

mert nem visz tovább, csak vissza.

A fény nem a célban vár,

hanem abban, hogy lépek tovább.

És ha egyszer zuhanok, hát legyen,

a szabadság is csak akkor igazi,

ha merem elveszíteni a talajt –

és hinni, hogy a szív megtart.

Tudatos lépések

Ahogy a földön lépek,

a lépéseim szelíd emlékek.

Minden lépés egy új világ,

hol az út formál, s a szív tovább lát.

Göröngyös ösvény, mi hív és vár,

hol árny és fény kezet fog már.

Kavicsok közt virág terem,

suttogja csendben: lépj velem.

Tudatos lépteim hangja zeng,

visszhangja mély, belül reng.

Nem rohanok, az idő tanít,

minden lépésem új ívet ír.

És ha az ösvény véget ér,

nem keresek mást, felnézek az égre.

Bennem az út, bennem a cél,

a lépés maga az élet, s a fény.