(Aurora Amelia Joplin saját képe.)
A kreativitás számomra
csendes nyílás a fény felé.
Amikor fellazul bennem a szorítás,
egyszer csak megérkezik valami szelíd ragyogás.
Először alig hallható.
Egy rezdülés csupán,
egy puha belső mozdulat,
amely végigsimít a gondolataimon.
Aztán színek ébrednek.
Egy szó közelebb hajol,
egy kép lassan kibomlik,
és a papíron élet kezd lüktetni.
Ilyenkor a formát nem keresem.
Csak figyelek.
A sorok maguktól találnak egymásra,
a csend pedig megtelik jelentéssel.
Van, hogy vers lesz belőle,
van, hogy történet,
van, hogy csak egyetlen mondat,
amely mégis mélyen megérint.
Számomra a kreativitás
belső áradás.
Egy hely bennem,
ahol a lélek szelíden alakot ölt.
Ott születnek a képek,
ott kapnak hangot az érzések,
és ott válik bennem az élő világ
láthatóvá, kimondhatóvá, élővé.
Amikor alkotok,
tágasabb lesz bennem minden.
A fény, a szó, a szín, az érintés,
egyetlen halk renddé simul.
Számomra a kreativitás
dísz helyett belső igazság,
amely utat kér magának.
És amikor teret kap,
már áramlik is –
lágyan, mélyen, tisztán –
úgy, ahogyan a szív valóban beszél.
