Mint a sivatagban perzselő Nap, úgy égett a fájdalom minap,
Homokszemekként fújja a szél a fájdalmakat szerteszét,
A fájdalmak súlya nehéz, szinte kőkemény.
Aurora Amelia Joplin írónő verseit, novelláit, gondolatsorozatait olvashatja a kedves olvasó. A veresekben a lélek és szeretet összefonódik, az írásokban az önszeretetről, önismeretről, egy jobb élet elérésről kaphat leírást, amelyek a szerző saját tapasztalataiból íródtak és jelenleg is íródnak.
Úgy sétálnék veled az esőben
Bőrig ázva, kézen fogva,
Nevetve, kacagva, csókolva,
Vizesen jól összebújva!
Táncolnánk a tenger homokjában
Elázott, tapadó ruhában,
A lemenő Nap sugarában,
A szerelemtől mámoros világban.
Egymás szemébe néznénk,
Pillantásunkkal mindent
Megigéznénk, ujjainkat
Egymás hajába túrnánk,
Nedves csókjainkat kóstolgatnánk