Márciusi szél jár a régi köveken,
halkan vonul át az emlékezeten.
Mintha a múlt szava szállna a téren,
szabadság fénye pihen a szélben.
Kokárda virágzik a szív fölött halkan,
három szín lobban egyetlen dalban.
Piros a bátorság, mely lángként ég,
fehér a tiszta hit, mely bennünk mindig él.
Zöld a remény, mely a földből kinő,
mint tavasz után a megújuló idő.
S bár elszálltak már a régi évek,
őrzik a földben a magyar szívek.
Március tizenötödike újra emlékeztet,
mit jelent a haza – hűség, szeretet.
Amíg a szív újra s újra dobban,
a szabadság hangja bennünk lobban.
