megállt a függöny szélén.
Ránéztem, és arra gondoltam:
talán egyszer újra örömmel fogadom.
Gyerekkoromban
kíváncsian, tele energiával indult a napom.
Most ez az érzés eltűnt,
úgy, hogy észre sem vettem – vajon hová tettem?
Nem tudom, mikor vált hiánnyá,
csak néha hiányzik.
Mint egy elfelejtett emlék,
ami várja, hogy újra elővegyék.
Még nem ébredek úgy, mint régen,
de bennem van a hit, hogy lassan visszatér a fény,
és újra megtalálom a reggelek örömét.
Szerelmes leszek az életbe. Újjászületve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése