Vagyok, aki vagyok,
a tökéletesség hívása
már elkerül,
s jól van ez így.
Múltam egy regény,
s a jövőm
még mindig az enyém.
A jelenemet élem,
néha még félelem
suhan át rajtam,
de egyre biztosabban
lépek ki a sárból.
Társam a Nap,
a Szél, az Eső,
és a Föld.
Éjjel a Hold
s a csillagok
vigyáznak rám.
Ők a tanúi annak,
aki most vagyok.
Csendes társaim,
akik halkan, szelíden
ölelnek minden nap.
Szeretnek.
