Pamcsi család – Tiki őzike, a Pamcsik új barátja

 

Reggel lett.

A Szélfűházban a Pamcsik ébredeztek.

A nap besütött az ablakon.

A szél lágyan fújt.

A Pamcsik elindultak játszani.

Gurultak.

Gurultak.

Nevettek.

Egyszer csak megálltak.

Egy kis őzike állt ott.

– Te ki vagy? – kérdezte Mó.

– Tiki vagyok. Kis őzike. – mondta halkan.

Miri és Milu is odagurultak.

Nézték.

Nézték.

Csillagszemeikkel nézték.

Tiki közelebb lépett.

Megállt.

– Leszünk barátok? – kérdezte.

– Igen!

– Igen!

– Igen!

– Akartok a hátamra ülni? Tudok gyorsan szaladni – kérdezte a kis őzike.

– Igen!

– Igen!

– Igen!

Tiki lassan lehajolt.

A Pamcsik felgurultak a hátára.

Jól kapaszkodtak.

Tiki elindult.

Lassan.

Aztán gyorsabban.

Aztán futni kezdett.

A Pamcsik nevettek.

És énekeltek:

Tiki, Tiki fut velünk,

rajta ülünk, nevetünk,

Tiki, Tiki jóbarát,

repít minket réten át.

Tiki futott.

A Pamcsik kacagtak.

A szél fújt.

A virágok illatoztak.

Mó pamacsa rózsaszín lett.

Miri pamacsa is rózsaszín lett.

Milu pamacsa is rózsaszín lett.

Tiki lassan megállt.

– Esteledik… – mondta halkan.

– Haza kell mennem.

A Pamcsik legurultak róla.

Nevettek.

– Szia, Tiki!

– Sziasztok!

– Majd jövök még játszani!

Tiki szaladt.

Aztán eltűnt a fák között.

A Pamcsik még nézték.

Aztán hazagurultak.

A Pamcsik boldogan mesélték Lumi mamának és Lumó papának, kivel játszottak a réten.

Aztán Lumi mamához bújtak.

Lumi mama gyengéden átölelte a kis Pamcsikat.

Este lett.

Lumi mama halkan énekelni kezdte a Pamcsi altató dalt:

Tente baba, tente,

itt van már az este,

álomcsillag születik,

szeretetben ringat itt.

Mama súgja halkan,

csillag néz az égen,

puha párna, mama karja

vigyáz rád az éjben.

A kis Pamcsik hallgatták az altató dalt.

Pislogtak egyet.

Pislogtak kettőt.

Csillagszemeik szépen lecsukódtak.

A Szélfűház halkan ringatózott a holdfényes éjszakában.

www.muzsakkonyvtara.hu

Pamcsi család – Miri és a Csiga-biga

A virágos réten aranylón sütött a nap. A kis virágok illatoztak, és minden olyan csendes, kedves volt. Miri lassan gurult a fűben, és kíváncsian nézelődött.

Egyszer csak megállt.

A fű között valami apróságot pillantott meg.

– Mi ez? – kérdezte halkan.

Ott volt egy pici csiga.

Lassan… lassan… mászott.

Miri közelebb gurult hozzá. Csillagszemeivel figyelte, hogyan mászik a kis csiga a fűszálak között.

A csiga aztán egyszer csak megállt, és bebújt a házába.

Miri nagyot pislogott.

– Hova lett, mama?

– Hova lett?

– Hol van?

– Hol van?

Lumi mama is odagurult hozzá.

– Ott van – mondta kedvesen. – A házában.

Miri ránézett.

– Ott lakik?

– Ott bent?

– Ott bizony – mosolygott Lumi mama. – Ott lakik a kis csiga.

Miri csodálkozva nézte.

– Mikor jön ki?

– Kijön?

Lumi mama gyengéden megsimogatta.

– Kijön. A csigák szeretik, ha énekelnek nekik.

Miri szeme rögtön felragyogott.

– Mit énekelünk? – kérdezte Miri.

Lumi mama elmosolyodott.

– Egy dalt a csigának.

És halkan, nagyon szépen énekelni kezdte:

Csiga-biga, gyere ki,

Vár a nap is ideki

Csiga-biga, itt vagy már?

Pici szarvad dugd ki már.

Miri figyelte.

Aztán halkan ő is mondta:

Csiga-biga, gyere ki…

Egyszer csak…

egy pici szarvacska kibújt.

Aztán még egy.

Miri örömében felnevetett.

– Kibújt!

– Itt van!

A kis csiga lassan… lassan… újra előbújt a házából.

Halkan, szeretettel énekeltek. Ahogy szólt a dal, Lumi mama pamacsa lassan rózsaszínű lett. Miri pamacsa is rózsaszínűvé változott.

A kis csiga még mászott egy picit a fűben, aztán megállt a napfényben. Miri mosolyogva nézte, aztán Lumi mamával hazagurultak.

Este lett.

A Szélfűház csendesen ringatózott a lágy esti szélben.

www.muzsakkonyvtara.hu

A csillagfényes tojás

A tavasz halk léptekkel érkezett meg az erdőbe. A fák ágán pici rügyek ringatóztak, a fű között százszorszépek nyíltak, és a reggeli szél mézédes virágillatot vitt magával.

A domb alján, egy virágos bokor mellett lakott Ficak, a kis húsvéti nyuszi. Puha, szürke bundája volt, hosszú füle, és olyan szeme, mint két fénylő mogyoró. Aznap kora reggel vidáman szaladt ki a tisztásra, mert fontos dolga akadt.

Közeledett a húsvét, Ficak pedig tojásokat festett a nagy kosarába. Pirosat, kéket, sárgát, zöldet. Egymás mellé rakosgatta őket, és örömmel nézegette a sok szép mintát.

Amikor a kosár aljára nyúlt, egy különös tojást talált. Hófehér volt, és halk fény derengett benne, mintha egy apró csillag ragyogna a közepében.

– Téged is megfestelek – mondta Ficak mosolyogva.

Elővette a legvékonyabb ecsetét, és arany csillagot festett rá. Ám mire újra ránézett, a csillag eltűnt. A tojás ismét tiszta fehér lett.

– Jaj! – nézett rá Ficak. – Hová lett a csillagom?

Próbált rá kék virágot festeni. Az is eltűnt. Piros pöttyöket tett rá. Azok is eltűntek. Zöld leveleket festett rá. Azok is lassan elhalványultak.

Éppen arra szállt egy kis vörösbegy. Leült egy ágra, és kíváncsian nézett le rá.

– Mi bánt, Ficak? – kérdezte.

– Találtam egy különös tojást – felelte a kis nyuszi. – Akármit festek rá, mindig eltűnik.

A vörösbegy közelebb billentette a fejét.

– Talán azért, mert ez a tojás így teljesen kész – csipogta halkan.

Ficak óvatosan a tenyerébe vette a tojást, és sokáig nézte.

– Akkor valaki egészen különlegesé lesz ez a tojás – suttogta.

Húsvét hajnalán útnak indult a kosarával. Sok kertbe rejtett színes tojásokat. A gyerekek örültek, nevetgéltek, és boldogan keresték a színes tojásokat.

A falu szélén állt egy kis ház. Az udvaron egy kislány ült a padon. Lilla volt az. Az ölében egy puha plüssnyuszit tartott, és szomorúan nézte a kertet.

Ficak megállt a bokor mögött.

Lilla azért volt szomorú, mert nemrég meghalt a nagypapája. Tavaly még együtt keresték a húsvéti tojásokat. A nagypapa mindig mosolygott, és azt mondta:

– A legszebb tojás mindig ott van, ahol a szív jelez.

Most a pad mellett üresen állt a kis fonott kosár, és Lilla halkan ezt suttogta:

– Idén már egyedül keresem a tojásokat.

Ficak szíve összeszorult. Ekkor a kosarában fekvő fehér tojás lágyan felragyogott. Mintha ő is tudta volna, a kislányhoz érkezett.

A kis nyuszi óvatosan a padra tette a tojást, aztán gyorsan elbújt a bokor mögé.

Lilla észrevette. Két kezébe vette a tojást, és nagy szemekkel nézte.

– Milyen gyönyörű… – suttogta.

Abban a pillanatban a tojás meleg fénye végigsimította Lilla arcát, és a kislány úgy érezte, mintha a nagypapája mosolya egy pillanatra visszatért volna.

– Olyan, mintha a nagypapa üzent volna… hogy mindig velem van – suttogta Lilla.

Amikor felemelte a fejét, már mosolygott.

Ficak a bokor mögött boldogan megmozgatta a fülét. Tudta, hogy a csillagfényes tojás jó helyre került.

Lilla attól a naptól kezdve az ablakába tette a különös tojást. Reggelente szépen ragyogott, esténként pedig olyan lágy fénye volt, mint egy picike csillagnak. Valahányszor ránézett, melegség költözött a szívébe.

Ficak pedig azóta minden húsvétkor figyelmesen belenéz a kosara aljába, hátha ott lapul újra egy hófehér tojás, benne egy apró csillag fényével. Mert már tudja, hogy vannak ajándékok, amelyeket festeni sem kell – csak eljuttatni ahhoz, akinek a szíve várja őket.

www.muzsakkonyvtara.hu

Pamcsi család – A Pamcsik gurulni tanulnak

Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy Pamcsi család. Egy csodálatos világban éltek. Eljött a tavasz, a fű zöld lett, a nap melegen sütött. A Pamcsik kint voltak a réten, a lila bundájukon a sárga pöttyök csillogtak, a szemük csillagként ragyogott. Mó gurult a fűben, boldog volt, a pamacs a farkán rózsaszín lett. Miri nézte, elindult ő is, majd megállt, mert félt, és a pamacs színe a farkán sötétkékre változott. Lumi mama közel volt, magához ölelte Mirit, halkan dúdolt. Miri megnyugodott, a pamacs színe változni kezdett. Milu odagurult, jó volt együtt. A Pamcsi család élvezi a szabadban a tavasz langyos melegét, és ebben a csodálatos világban jó együtt lenni.