Fohász

Kérlek Istenem,

vedd le terhemet,

túl sok a teher,

menten betemet.

Adj erőt nekem,

most nehéz az életem,

úgy érzem,

bevégeztem.

Mintha ezer kő

húzná le szívemet,

fájdalom kín

gyötri a lelkemet.

Szeretlek Istenem,

kérem a támaszod,

szomorú szívemnek,

kérlek, válaszolj.

Az Ég felé (Fohász)

Hála ring bennem,

mint hajnal a dombok fölött,

arany szálakkal érkezik hozzám,

megsimítja a vállamat.

Fohász emelkedik felőlem,

szelíd lánggal az Ég felé,

Teremtő ereje árad át rajtam,

mint forrásvíz a száraz Föld szívén.

Fény érinti arcomat,

szeretet ül a mellem közepén,

átölel Isten láthatatlan jósága,

és szívem végre otthonra talál.

Segít a kéz, amely láthatatlan,

segít a kéz, amely belülről tart,

és amerre indulok,

ott puhább lesz alattam az út.

Tudom, hogy tartozom valahová,

hogy hív az Ég,

és válasz érkezik hozzám

minden felnéző mozdulat után.

Szívem kinyílik,

mint napra forduló virág,

s bennem él tovább Isten neve,

hiszen szeretet vesz körül.

www.muzsakkonyvtara.hu

Ha kérhetek... /lélekvers/

Ha kérhetek,

csak annyit kérek:

hadd legyek mindig csend –

és önmagam.

Hadd maradjak nyugodt,

mint hajnalban a tó,

melyet nem fodroz sem vihar,

sem szó.

Ne billentsen ki sem ember,

sem zaj,

legyen bennem az egyensúly,

mint hegygerincen a Nap,

mikor még nem süt –

csak van.

Adni tudjak – mindig,

ha valakinek kell.

Ha csak egy mosoly,

egy ölelés,

egy halk: jól vagy? –

legyen belőlem kenyér.

Barátokat, tiszta szívűeket,

akik nem formálni akarnak,

csak látni,

ahogy vagyok –

és szeretni.

Ne vegyenek,

hozzátegyenek.

Mint harmat a virághoz,

napfény a fűhöz –

csak úgy.

És ha lehet…

egy helyet is kérek,

hol nincs más,

csak fák, madarak

és a szél.

Hol a csend nem magány,

hanem ölelés.

És ott legyek én –

és Mollyka, a kiskutyám.

Ahol az élet már nem álom,

hanem valóság.

Hálában ringatózva (Lélekvers)

Köszönöm e csendet, mely átölel,

a reggel szívverését, a kávé melegét,

a fényt, mely aranyként simul rám,

s a jelenlétet, melyben minden teljes.

Hálás vagyok a láthatatlanért,

a mosolyokért, melyeket a szél hoz,

az ölelésekért, melyeket a világ küld,

és a szeretetért, mely örökké bennem él.

Fohász (Életem első verse 2004)

 

Kérlek Istenem,

Vedd le terhemet,

Túl sok a teher,

Menten betemet.

Adj erőt nekem,

Most nehéz az életem,

Úgy érzem,

Bevégeztem.

Mintha ezer kő,

Húzná le szívemet,

Fájdalom kín,

Gyötri a lelkemet.

Szeretlek Istenem,

Kérem a támaszod,

Szomorú szívemnek,

Kérlek válaszolj.