Reggel lett.
A Szélfűházban a Pamcsik ébredeztek.
A nap besütött az ablakon.
A szél lágyan fújt.
A Pamcsik elindultak játszani.
Gurultak.
Gurultak.
Nevettek.
Egyszer csak megálltak.
Egy kis őzike állt ott.
– Te ki vagy? – kérdezte Mó.
– Tiki vagyok. Kis őzike. – mondta halkan.
Miri és Milu is odagurultak.
Nézték.
Nézték.
Csillagszemeikkel nézték.
Tiki közelebb lépett.
Megállt.
– Leszünk barátok? – kérdezte.
– Igen!
– Igen!
– Igen!
– Akartok a hátamra ülni? Tudok gyorsan szaladni – kérdezte a kis őzike.
– Igen!
– Igen!
– Igen!
Tiki lassan lehajolt.
A Pamcsik felgurultak a hátára.
Jól kapaszkodtak.
Tiki elindult.
Lassan.
Aztán gyorsabban.
Aztán futni kezdett.
A Pamcsik nevettek.
És énekeltek:
Tiki, Tiki fut velünk,
rajta ülünk, nevetünk,
Tiki, Tiki jóbarát,
repít minket réten át.
Tiki futott.
A Pamcsik kacagtak.
A szél fújt.
A virágok illatoztak.
Mó pamacsa rózsaszín lett.
Miri pamacsa is rózsaszín lett.
Milu pamacsa is rózsaszín lett.
Tiki lassan megállt.
– Esteledik… – mondta halkan.
– Haza kell mennem.
A Pamcsik legurultak róla.
Nevettek.
– Szia, Tiki!
– Sziasztok!
– Majd jövök még játszani!
Tiki szaladt.
Aztán eltűnt a fák között.
A Pamcsik még nézték.
Aztán hazagurultak.
A Pamcsik boldogan mesélték Lumi mamának és Lumó papának, kivel játszottak a réten.
Aztán Lumi mamához bújtak.
Lumi mama gyengéden átölelte a kis Pamcsikat.
Este lett.
Lumi mama halkan énekelni kezdte a Pamcsi altató dalt:
Tente baba, tente,
itt van már az este,
álomcsillag születik,
szeretetben ringat itt.
Mama súgja halkan,
csillag néz az égen,
puha párna, mama karja
vigyáz rád az éjben.
A kis Pamcsik hallgatták az altató dalt.
Pislogtak egyet.
Pislogtak kettőt.
Csillagszemeik szépen lecsukódtak.
A Szélfűház halkan ringatózott a holdfényes éjszakában.
