Koccintás

Durran a dugó – pezsgő van,

pohár nevet, az éj suhan.

Buborék fut, szívem vár,

élni jó – az idő kiált.

Arany íz az ajkamon,

perc ragyog a poháron.

Holnap hív, mégis marad,

bennem cseng a pillanat.

Nevetés szökik magasra,

éj hajol a hajnalra.

Szilveszter mond igent rám,

és rám nevet az élet már.

www.muzsakkonyvtara.hu

Az élet örök tanítói

Ti vagytok, kik láttátok a hajnalokat,

s most szelíd alkonyfényben pihentek,

szemetekben múlt századok ragyognak,

ráncokban annyi út, annyi emlékezet.

Kezetekben ott a múlt nyoma,

a munka, a gondoskodás, a hit,

a lassuló lépések csendes csodája

minden pillanatot méltósággal ölel át.

Ti vagytok a gyökér, melyből erő fakad,

a fa, mely lombot hajtott nemzedékeknek,

s ahogy az idő hajolt fölétek halkan,

úgy hajlok meg én is tisztelettel előttetek.

Mert idősnek lenni: kincs és áldás,

szívben hordozott szeretet és béke,

minden szavatok élő tanítás,

mely bennem örökké tovább él.

A mesék útja

Őseink szájából szállt a szó,

éjfélkor, tűz mellett örömmel szólt.

Tündérek, sárkányok, bátor királyfiak,

éltek mind a hallgató szív alatt.

Szájról szájra nőtt a régi mese,

láthatatlan, mégis örök az ereje.

Nevetett, fegyelmezett, vigaszt adott,

tanulság, mely minden lélekhez eljutott.

Ma már könyvek is őrzik a csodát,

lapokon élnek régi mondák.

De a szívben mindig ott él,

újra és újra útra kél,

mindenki szívében tovább él.

Mese nélkül a világ szürke lenne,

minden szó, minden csoda

bölcsességet hordoz.

Örök út a múlt és jelen között,

titkos kincs, amit senki el nem vehet,

hisz a mesékben az igazság vezet.

16 év csodája

Apró csodát láttam, mikor először megpillantottalak,

tudtam, hogy az Istentől ajándékba kaptalak.

Óvtalak minden percben, szívem ölelésében,

szeretetem ragyogott utadon, a fényességben.

16 lettél, szinte már felnőttél,

álmaid kapuján bátran átléptél.

Legyél mindig önmagad, szabad és tiszta,

szíved dalát hallja meg a világ, hiszen olyan tiszta.

És bár az idő visz majd új utak felé,

szívem fénye mindig elkísér,

Amit beléd írt a szeretet szava,

végig életed része marad.

Jó reggelt, kedves Olvasó!

Ma egy új nap köszönt ránk, tele lehetőségekkel és csodákkal.

Minden percben ott rejlik a választás, hogy a jót válasszuk,

a szeretetet, a reményt és a fényt, ami bennünk ragyog.

Engedd, hogy ma a kreativitásod szárnyra kapjon,

és szívedből fakadó gondolatok formát öltsenek.

Hiszen minden, amit alkotsz, egy aprócska csoda a világban.

Legyen ez a nap a bátorság, az öröm és az újrakezdés napja!

Te vagy a saját történeted főhőse – ragyogj bátran!

Szeretettel indítunk veled egy csodás napot!

Új esztendő, új lélegzet

( A képet mesterséges intelligencia segítségével készítettem. )

Január elseje, az új esztendő első lélegzete,

a reggel friss, mint a harmatcsepp,

az égbolton a tegnap fénye még dereng,

de már tisztul – remény költözik helyébe.

Csend ül a világ peremén,

az ünnep lüktetése már távol.

Most minden lassú, méltóságteljes,

mint egy frissen bontott napló lapjai.

Új kezdet, tiszta ígéretek,

szavak és tettek még érintetlenek.

Körülöttünk az év tágra nyitott ablak –

bármerre lépj, bármit, de alkoss!

Hidd el, az évben rejlik az ígéret,

hogy lehet több, mint puszta napok sora.

Ne félj írni a történetet!

Merj színt vinni, merj nagyot álmodni!

Hozzon a napokba nevetést,

a szívekbe békét, szeretetet,

csillogást a szemekbe,

és áldást minden embernek!

Január elseje – új év első napja,

itt állsz a küszöbén.

Hát lépj be bátran, szelíd mosollyal,

és legyen ez az év csupa fény!

Újév kapujában

Legyen lépted mindig könnyű,

Szíved lángja tiszta, gyönyörű.

Álmok szárnyán szállj az égig,

Szeretetben élj mindvégig!

Legyél mindig fény és hála,

Szórj reményt a nagyvilágra.

Minden könnyed csillag legyen,

S öröm kísérjen szüntelen!

Lelked őrizd, tisztán, ébren,

Hitben élj és egészségben.

Újév hajnala békét hintsen,

Szeretetben fürödj egész évben!