Balázs Németh és Aurora Amelia Joplin közös verse. Mosoly

Ráncok húzodnak arcomon

Gondok terhe vállamon

Lépteim nyomán az Élet súly

A mosoly a hétköznapok ajándéka.

Mint napsugár a viharos ég alatt,

Úgy old fel bennem minden fagyokat,

S bár az élet néha súlyát rám rakja,

A mosoly a lélek tündöklő napja.

Öröm önti el lelkemet

Elűzik a bánatos perceket

Új nap kél új remény

Az ember amíg él remél.

A mosoly mindig új reményt ad,

Mint tavaszi szél, mi életet fakaszt,

Megszelídíti a legvadabb vihart,

És új fényt gyújt, hol már csak árny maradt.

Esőcsepp Judit Urbán és Aurora Amelia Joplin közös verse

Olyan vagy, mint egy égi ajándék,

kellettél a forróság után,

hogy elmosd a port, és

enyhűlést húzz magad után.

Apró táncod halk zenéje él,

Levélen pihen meg, ahogy földet ér,

Csillogva fénylik, ragyogva néz,

Elpárolog, eltűnik, és tovább lép.

Oly szép vagy a pókháló ölén,

ahogy átfon a csodás fény,

szivárványt rejt tested a légben,

harmatosan csillogsz a reggeli szélben.

Mint egy tükör, mely az égre néz,

Benne az égbolt kékje mély,

Egy pillanat vagy, mégis örök,

Benned a fény és az élet öröm.

Könnycseppek hangja

Mik is a könnyek?

Örömtől s fájdalomtól jönnek.

Szívünkben lángol a szeretet,

Néha fájón ejt mély sebet.

Amikor sír az ember csendben,

Lelke mélyén minden remeg.

Az öröm könnycseppje tiszta fény,

Mosoly mögött rejtett emlék.

A bánat könnye súlyosabb,

Szívből jön, s szótlanabb, mélyebb.

Mégis tisztít, elvisz mindent—

Fájdalomból új fényt hozhat.

A szeretet könnye más, mint bármi,

Tiszta szeretet, mi szívből árad.

Megmutatja, hogy élünk, érzünk—

Szeretve sírunk, míg remélünk.

Szívből tör fel a könnycsepp tisztán,

Arcunkon csillog, mint a gyémánt.

Fényében ott van minden, mi szép—

Szeretet, bánat, öröm és fény.

Lélek Hídja

Minden nap írok neked egy verset,

Hogy jobb kedvet hozzak, szívedhez,

Adok egy kis örömet, pici fényt,

Cserébe semmit sem kérek, ez így szép.

Mosolyom ragyog arcodon, mint napfény,

Szép gondolatok szárnyán szállnak el,

Lelket simogató szavakat hozok,

Cserébe semmit sem kérek, ez így szép.

Szeretetem küldöm el neked most,

Szavakban keresem szívedhez az utat,

Verseim lélek-hídján szólnak hozzád,

Cserébe semmit sem kérek, ez így szép.

Sorok között ott vagyok, mint fény,

Szíved mélyében ragyogok, mint csillag,

Boldogságot festek szürke napodba,

Cserébe semmit sem kérek, ez így szép.

Elmondom

 

Elmondom, miért is írok,

Talán mert ki akar jönni

A mélyről, a szívemből,

A lelkem mélységéből.

Ki-ki örömére teszem,

Papír, toll az életem,

Szenvedély és szerelem:

Ennél szebb nem is kell.

Érzések jönnek, mennek,

Fel-feltörnek bennem,

Szavakká, sorrá állnak össze,

Papíron újra megszületve.

Legyen az bánat, vagy öröm,

Mindet szavakba öntöm,

Legyen az ábránd, vagy vágy,

Versemben mindent megtalálsz.