megpihen a csoda szárnya.
Nem menekül semmi elől,
most elfér benne a csend és bája.
A lepke érintése könnyű, mégis súlyt ad
annak, amit eddig nem neveztünk néven.
A színek lassan kinyitják a teret,
ahová csak bizalom léphet be egészen.
Az a béke érkezik meg,
amit nem kell bizonyítani senkinek.
Nem kér helyet,
mégis teret teremt,
és bennünk nyitja ki az otthonát.
A nagy tanítások néha észrevétlenek:
egy szárny, egy rezzenés, egy pillanat.
Nem visz semerre, mégis elmozdít belül,
és onnantól nincs visszaút régi önmagunkhoz.
…és attól a perctől kezdve tudjuk:
van bennünk hely a szépségnek — örökre.
