Ölelj meg, amíg lehet

Tavasszal, mikor ébrednek a fák,

és orgonaillat száll a kerten át,

ölelj magadhoz, tarts egy kicsit még,

hadd érezzem, hogy ennyi épp elég.

Nyáron, ha a nap már nyugovóra tér,

és a langyos szél az ablakunkhoz ér,

fonódjon össze két karunk szelíden,

hadd halljam, hogy dobog a szíved.

Ősszel, mikor hullnak a levelek,

és egyre hűvösebbek a reggelek,

ölelj át akkor is, ha könnyem pereg,

hisz néha a legerősebb szív is megremeg.

Télen, mikor hó borítja a tájat,

s a szél meg-megrázza a csupasz ágat,

ölelj át, ha már reszket a kezünk,

hadd tudjam: nem múlt el, amit érzünk.

A Szív Karácsonya

Ó, Karácsony, szent ünnep, édes szeretet,

Meghittség ölel át családi perceket.

Mosoly ül arcokon, gyermeki kacaj zeng,

Szívünkben melegség, mindenhol szeretet.

Karácsonyfa csillog, a díszek fénylenek,

Mint csillagok, hintik ránk a szent angyalok.

Gyertya lángja lobban, kandalló tüze ég,

Melegsége ölel át karácsony estjén.

Mézeskalács, fahéj, édes illatok szállnak,

Áldást hintenek ránk fentről az angyalok.

Az asztal körül ül a szeretett család,

Boldogan ragyog minden arc, minden szempár.

Ó, Karácsony, maradj itt, nemcsak e percben,

Lobbanj, mint gyertyafény, szívünk mélyén csendben.

Mint csillogó dísz a fán, szépen ragyogjon,

Érezzük, hogy szívünkben van szent Karácsony.

Égi remény

(A képet mesterséges intelligencia készítette. )

Hópelyhek szállnak, mint égi csodák,

Földre terítik a béke ruháját.

Csend van odakint, nyugalom ragyog,

A tűz melege meghittséget hoz.

Csillog a gyertya, mint égi remény,

Gyermekek szemében csillog a fény.

Szeretet fonja át a családokat,

Ma béke tölti be az egész világot.