Zambia és Zala között

Zambia földjén zeng a hajnal,

Zalaegerszeg városa álmodik a dallal,

Zoltán lépdel, szívében remény,

Zita mosolya maga a fény.

Zöld zab hajladozik a határban,

Zebra vágtat messze, napsugárban,

Zászló lobban fenn az ég felé,

Z betű verse érkezik az olvasó elé.

Zoltán szól: „Gyere, Zita, velem,

Zala partján szebb lesz a szerelem.”

Zab illatát hozza a nyári szél,

Zambia tájáról régi dal mesél.

Zebra patája porfelhőt kavar,

Zászló selymén megpihen a nyár,

Zita nevet, Zoltán ráfelel,

Zeng a vidék, s a szív ünnepel.

Z betűből lett ez a kis versike,

Zöld rétet simogat a nyári nap melege,

Zambiában zebra jár a szavannán,

Zászló leng Zalaegerszeg határán.

Harmatcseppek

Reggeli édes ébredés,

harmatos kis cseppként csendes,

fürdik a fény mind édesen

virágokon újra remél.

Napfény csókja most reád száll,

egy szív, mi szirmaidban él,

te őrzöd, míg a virág él -

lélek nem marad magánál.

Három virág összebújás,

a csend ölel, a szél beszél,

egy rég vágyott, tiszta remény

hajol feléd, mint vallomás.

Búcsú dallama

(A képet mesterséges intelligencia készítette9

Lágy dallamot hoz a szellő,

Mely angyali, felemelő,

Szépsége szívet melenget,

Elűz búbánatot, terhet.

Nyugalom, szeretet, béke,

Dallam édes ölelése,

Ringat, engem, mennyekbe visz,

Örök fényébe átsegít.

Újra otthonra lelhetek,

És angyalként szerethetek,

Földi életben végeztem,

Dallamként lesz új életem.