A csend ma beljebb húzódik,
mintha helyet készítene.
A fény megáll a falon,
és figyel, ahogy közeledsz.
A mozdulatod mögött
idő gyűlik össze,
idők óta néma
belső terek felelnek,
mint akik tudták, hogy eljössz.
A szív csendes munkába kezd,
finoman igazít rajtam,
hogy elférj bennem.
S te adsz nekem nevet.
A közelséged
lassú tanulás,
ahogy két belső világ
egymás ritmusát keresi.
A pillanat kitágul,
és az érkezés
fontosabb lesz benne, mint az út.
Lassan
a bennem élő lélek
egy pillanatra megállt,
mintha benned keresné
a folytatás alakját.
