A könyvtár legalsó polcán egy apró csiga lakott, akit Gutenbergnek hívtak.
Minden nap egyetlen betűt olvasott, türelmesen.
– Kérlek, ne nyálazzad össze a könyv sarkait – sóhajtott a könyvtárosnő, miközben a napfény lágyan szűrődött be az ablakon.
– Bocsánat, de ez a vers annyira megérintett...
– Ez már nem olvasás, inkább meditáció – mondta a könyvtáros.
– Én inkább csigaléptékű műélvezetnek hívom – válaszolta Gutenberg.
– A könyvjelző is megunta, és csendben eltűnt a lapok között.
– Az örömtől, gondolom – nevetett a nő.
Aznap este a csiga új könyvet kért, a címe: „Gyorsítsd fel az életed!”
Nevetett, majd elaludt az első betűn, mert még a csigatempóban is van varázslat.
