A következő címkéjű bejegyzések mutatása: pillangó. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: pillangó. Összes bejegyzés megjelenítése
2025. április 26., szombat
Kristálypillangó
színes szárnyam kristályfényben ragyog,
minden rezdülésem táncolva száll,
a földet érintve, mint apró csillagfény,
Szeretetként hullik, mindenhova száll,
lágyan simítva minden fájó sebet átjár.
Én vagyok a változás tündéri szellője,
hol mosoly ébred, ott a szív újra éled.
S ha megérzed szárnyam lágy érintését,
tiszta szeretet gyúl benned, s te boldogan újra élsz.
Így szállok tovább, halkan, csendesen,
csillagport hagyva, mosolyod szélén.
S bár nem látsz többé – tudd, benned élek,
mert a szeretet örök, fényeként létezem énbenned.
2025. március 21., péntek
Átváltozás
(Saját festményem)
Szikla peremén, mély erdő ölén,
nyirkos csend a puha köpenyén.
Szárnya fénylik, mint titkos igék,
bábként álmodik, s csak remél még.
Moha tapad rá, gyökér öleli,
szívében a fény feldereng.
Várja a szellőt, súgjon valamit,
hogy merjen repülni, útnak indulni.
Benne ég a nap, még fél táncolni,
szárnya alatt reszket álom-háló.
Egy percre még tartja a régi bilincs,
gyönyörű szárnyait lassan bontja ki.
S aztán, mint hajnal könnyű csókja,
kibomlik benne a csoda —
egy pillangó, ki csendben született,
szárnyait kitárja, s mindenki csodálja.
2024. november 1., péntek
Mesél az erdő
A Nap sugarai a fák között játszadoznak,
A harmatcseppeken fényesen megcsillannak,
A fák ágain a madarak gyönyörűn énekelnek,
Az erdő, szellemével mindent megbeszélnek.
Mesélnek egymásnak régi emlékekről,
Az erdő rejtélyes, titkos történeteiről.
A színes pillangók örömmel táncolnak,
Az erdő tündéreivel együtt játszanak.
A patak vize kékesen csillogva ragyog,
Halkan kanyarogva csendesen csobolyog,
Egy nyuszi a parton éppen szomját oltja,
A reggeli szellő eközben simogatja.
Őz család friss harmatos füvet reggelizik,
A kis gidák szaladgálnak, örülnek,
Fakopáncs hangosan kopog a kemény fán,
Az erdő lakói szorgoskodnak igazán.
Finom illatokat viszi a szél szerteszét,
Az erdő erős, nyugtató, tiszta levegőjét,
A természet zenéjét csendben hallgatva,
Az emberi szívet és lelket megnyugtatja.
Gábor Bata fotója
2024. október 23., szerda
A Pillangó Szabadulása
Élt egy gyönyörű pillangó egy sötét pincében. Hatalmas terhet cipelt nap mint nap. Nem tudott tőle megszabadulni, a kötél rá volt tekeredve. A Napot soha nem látta a kis pillangó. Csak a sötétséget ismerte. Nem ismerte a szépet, a jót, a Napot és a virágokat, az illatokat sem.
A pillangó minden nap cipelni kényszerült a hatalmas követ, ami súlyos teher volt a kicsi testén. A sötét pincében, ahol élt, csak a csend és a nyomorúság vette körül. Minden mozdulattal úgy érezte, hogy a kő még nehezebb, és a szíve egyre inkább elnehezedik.
„Miért nem tudok szabad lenni?” – kérdezte magától.
Egy nap betévedt a pincébe egy kisegér. A pillangó megszólította:
— Hát te ki vagy?
— Lucy vagyok, a kisegér! Téged hogy hívnak? — kérdezett vissza az egér.
— Nekem nincs nevem. — válaszolta a pillangó.
— Az meg hogy lehet? Akkor én adok neked! Mivel olyan szép pillangó vagy, legyen a neved Sky.
— Szépen hangzik. Mi az a Sky? — kérdezte a pillangó.
— Te nem tudod? Az a gyönyörű égbolt. Még soha nem láttad? — lepődött meg Lucy, a kisegér.
— Nem. Itt születtem, és itt élek a kővel együtt. — mondta Sky, a pillangó.
— Miért húzod azt a nagy követ? — kérdezte Lucy.
— Nem tudom. Azóta velem van, amióta megvagyok. De nagyon nehéz. És kínlódom. Mesélsz nekem az égboltról? — kérlelte Sky.
— Persze, szívesen. Gyönyörű kék színű, a fehér felhők díszítik. A legszebb, amikor süt a Nap, és a napsugarak átszűrődnek a felhőkön. A rét a legszebb hely. Tele virágokkal, és csodásan illatoznak. Ott élnek a társaid, a többi pillangó. Mindig a virágokon pihennek. Szeretnéd látni? — mesélte a kisegér.
— Ó! Ilyen is létezik? Elképzeltem! Nem tudtam róla! Igen, szeretném látni! De itt ez a kő? Nem tudok tőle megválni — sírta el magát a kis pillangó.
— Ezen tudok segíteni! Megengeded nekem? — kérdezte Lucy.
— Hogyan? Ez a kötél nagyon vastag és erős! — kérdezte Sky.
— Úgy, hogy elrágom! Nagyon erősek a fogaim. — válaszolta az egér.
Neki is fogott. Gyorsan el is rágta a kötelet. Sky pillangó hirtelen megkönnyebbült. Szabad lett. Nincs többé mázsás súly, amit cipelnie kell.
— Köszönöm szépen, kisegér! — mondta hatalmas örömmel.
— Szívesen! Gyere, repülj utánam! Kivezetlek a virágos rétre. Mutatom az utat.
Elindultak a sötét pincéből. Amikor kiléptek a levegőre, a napfényre, Sky megállt. Nem tudta eddig, milyen a napfény, a tiszta levegő, és amit látott! Fákat, virágokat. Le volt nyűgözve. Lucy figyelte őt, tudta, micsoda örömet okozott a kis pillangónak. Szabad lett. Egy új világban, új élet várt rá. Lucy boldog volt, Sky legalább annyira.
— Lucy! Szeretném megköszönni, hogy megmentetted az életem. Végre én is szabad vagyok, és felfedezhetem ezt a számomra új világot! Örök hálával tartozom neked! — mondta boldogan a kis pillangó.
— Ugyan! Nekem nem tartozol semmivel! Csak menj, és élvezd az életet! — mondta Lucy.
— Köszönöm szépen! Indulok is!
Sky elindult, boldogan repült az új világban. Lucy nézte egy darabig, ahogy repül, és boldog volt, hogy segíthetett a kis pillangónak. Megmentett egy életet.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)