A következő címkéjű bejegyzések mutatása: varázs. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: varázs. Összes bejegyzés megjelenítése

2025. október 12., vasárnap

Szív szimfónia



Olyan vagyok, mint az ősz maga,
színek tánca, búcsú dala.
Piros, arany, barnába hajló,
minden árnyalatban szívbe szálló.

Egyedül szállok, mint a falevél,
mely titkot visz, s nem beszél.
Hol landolok – ki tudja azt?
Az út sodor, az út szabad.
Talán nem is kell tudni, hol a vég,
csak hagyni, hogy ringasson a lét.
Egy fuvallat jön – karjába zár,
egy pillanat, s újra magány vár.
De szép ez így, hatalmas csoda,
érzések tánca, szív szimfónia.
Mint őszi lomb közt a napfény árnya –
bennem él minden szín varázsa.

2025. október 8., szerda

Őszi varázs



Lomb alatt a nap megállt most,
arcod fényében játszott már.
Szívem benned otthont talált,
csönd is szőtte est szép álmát.
Kéz a kézben szó se kellett,
percünk csodát rejtegetett.
Ősz varázsa bennünk zengett,
az időn túli létet lelt.
Puhán ringott a fák között,
illatod még most is érzem.
Szívverésed hallom, látom,
ölelésed mindig vágyom.
S ha az éj minket átkarol,
lelkem benned csendben nyugal.
Őszi perc az örök létbe,
írt csókot mély szerelembe.

2025. május 1., csütörtök

Reggeli varázs



Bennem is annyi a szó,
mint harmat a fűszál hegyén –
csendbe rejtett gondolat,
érintetlen, puha remény.
Reggel van,
s a szív is újraírja önmagát.
A napsugarak szelíden simogatják arcom,
a hűvös levegő felébreszt,
s lelkem a szavakat varázsolja sorokká.
E csodás reggel ragyogó napot ígér,
mint egy álom, mely valóra válik.

2025. március 6., csütörtök

A szerelmes mágus



Aleandro, a nagy mágus, már régóta figyelte Sofiát. Titokban csodálta, míg végre egy könyvesboltban megszólította. Egyre többször találkoztak, közösen nézegették a könyveket. Bár mágus volt, a szerelem bizonytalanná tette.
Egy parkban várta Sofiát, piros kalapban, kezében hatalmas virágcsokorral. Szíve hevesen dobogott, miközben szélörvény kavarodott körülötte. Amikor Sofia megérkezett, átadta neki a csokrot. Tekintetük találkozott, és a pillanat varázsa átjárta őket.
Gyengéden megölelték egymást, majd egy lágy csók pecsételte meg szerelmüket. Aleandro halkan suttogta:
– Lényed káprázatos, Sofia. Ragyogásod, mint a hajnal fénye… és én elvesztem varázsodba