Nem tárgy, amit érinteni lehet,
hanem lélegzet:
az élet első rezdülése,
ahol minden kezdődik.
A víz az emléke a kezdetnek.
Ő hordozza az őst, az első fényt,
amikor még nem volt szó,
csak lassú ringás,
mint anya szíve alatt a csend.
Ha nincs víz, nincs élet.
Nem sarjad levél, nem ébred szív,
nem indul útnak a lélek hajója.
A víz az út. A víz a híd.
A víz hordoz mindent.
Amikor hozzáérek,
mintha valaki visszaérne hozzám.
A bőrön túl, a csontok mélyén,
ott, ahol az ősi emlékeink pihennek,
ahol a kezdet ma is lélegzik.
A víz bennem is él.
Nem kívül, nem külön — én vagyok.
Átfolyik rajtam az idő,
és mégis: megtart.
A víz gyógyít.
Nem kérdez, nem ítél,
nem kér cserébe semmit.
Csak ölel.
És visszavisz a forráshoz,
ahol a fény először ébred,
szavak nélkül.
A vízben hazatalálok.
Mindannyiszor.
