könnyedre fényt borítanak az álmok.
Nem engedem, hogy fájdalom törjön rád,
köréd fonok most egy csillagfonatú fát.
Ágai emlékek, gyökere szeretet,
levelei őriznek minden emléket.
Ha jönne sötét vagy régi lidérc,
én ott vagyok:
a fény, mi csendben melléd tér.
Szemhéjad mögött tiszta tó vár,
nyugalom mélye, hol nincs már határ.
Szárnyam a párnád, lelkem a kendőd,
nem engedlek el, míg nem jön szívedbe derű.
