Meleg levegő simul a bőrömre, lágyan,
illat lép át rajtam, hangtalanul.
Virágpor időzik egy lélegzetig,
és a derű belül mosolyra hajol.
Hajszálamat simogatja a reggel lehelete,
egy érintés emléke lassan elold.
A testem tudja a lassú megnyugvást,
vállamon illatok pihennek.
Jelen vagyok, áttetszőn, mint a szellő,
ahogy a virágok szirmához ér.
A Föld megtart, az Ég átemel,
bennem minden finoman élő.
Ez most illatból és suttogásból áll,
lassan hullámzik, és összeér.
Légi és földi egy mozdulatban,
ölelésébe beleolvadok.
