Pamcsi család – A Pamcsik és az első vihar

 Szép nyári nap volt.

A Pamcsik a virágos réten játszottak.

Gurultak erre.

Gurultak arra.

Nevettek.

Egyszer csak sötét felhők jöttek az égre.

Nagyot dörrent az ég.

Nagyot villámlott.

A kis Pamcsik megijedtek.

A pamacsaik kékre változtak.

– Jaj, mi ez? – kérdezte Mó.

Esni kezdett az eső.

Kopogott az eső.

Megint nagyot dörrent az ég.

Megint nagyot villámlott.

– Félek! – mondta Miri.

– Félek! – mondta Milu.

– Nagyon félek! – mondta Nimi.

A kis Pamcsik hazagurultak a szélfűházba.

– Mama! Papa! – szólt Mó.

– Mi ez az égen?

Lumó papa odalépett hozzájuk.

– Ez vihar – mondta Lumó papa.

– Az ég morog.

– A villám fénylik.

– Az eső kopog.

Nimi is megszólalt.

– Nagyon félek!

Titi mama megsimogatta őket.

– Itt nem ázunk meg.

– Itt biztonságban vagyunk.

Lumi mama kitárta a karjait.

– Gyertek ide mindannyian.

– Mindenki ölelje át azt, aki mellette ül.

A Pamcsik megölelték egymást.

Szeretettel.

A kék pamacsaik lassan újra sárgák lettek.

Lumi mama halkan énekelni kezdett.

Azután mindenki vele énekelt.

– Eső kopog,

– ég morog,

– bújj ide,

– mosolyogj!

– Pamcsi bújik,

– nem zokog.

Énekeltek addig, amíg elment a vihar.

A felhők mögül újra előbújt a nap.

– Nézzétek! – mondta Nimi.

– Süt a nap!

A Pamcsik kigurultak a rétre.

A fű nedves volt.

A virágok csillogtak.

Gurultak.

Gurultak.

Nevettek.

A kis Pamcsik elfáradtak.

Este lett.

Odabújtak a mamáikhoz.

Lumi mama átölelte Mirit, Mót és Milut.

Titi mama is átölelte Nimit.

Lumi mama és Titi mama együtt énekelték a Pamcsi-altatót:

– Tente baba, tente,

– itt van már az este,

– álomcsillag születik,

– szeretetben ringat itt.

– Mama súgja halkan,

– csillag néz az égen,

– puha párna, mama karja

– vigyáz rád az éjben.

A Pamcsik hallgatták.

Pislogtak egyet.

Pislogtak kettőt.

Édesen elaludtak.

A csillagok bekukucskáltak az ablakon.

A szélfűház csendesen ringatózott tovább.

www.muzsakkonyvtara.hu

Pamcsi család – Miri napocskás Pamcsijegye

Reggel puha fény ült a rétre.

A virágok illatoztak.

A fű lágyan hajladozott.

Miri és Nimi labdázni indultak.

Vitték a sziromlabdát is.

Illatos volt.

Puha volt.

Gurították.

Miri nevetett.

Magasra dobták.

Nimi is nevetett.

A két kicsi Pamcsi énekelni kezdett.

– Illatos labda,

– gurul a réten.

– Két kicsi Pamcsi

– labdázik szépen.

A labda gurult.

Miri utána gurult.

Nimi is utána gurult.

Újra énekelték:

– Illatos labda,

– gurul a réten.

– Két kicsi Pamcsi

– labdázik szépen.

Boldogan labdáztak.

A nap egyre melegebben sütött.

Miri egyszer csak megállt.

– Mama!

– Mama! – kiáltotta.

Lumi mama gyorsan odagurult.

– Mi történt, kicsi Miri?

Miri a pocakjára mutatott.

– Forró a pocakom.

Nimi nagy szemekkel nézett rá.

– Miri pocakja forró?

Miri szeme megtelt könnyel.

– Forró.

– Forró.

Lumi mama ölébe vette Mirit.

Árnyékba vitte.

Gyengéden megsimogatta.

– Semmi baj, kicsi Miri.

– Semmi baj.

Mó is odagurult.

Milu is odagurult.

Nimi egészen közel bújt.

Mindenki Mirit nézte.

Lumi mama elővette a gyógyító kenőcsöt.

Finoman Miri pocakjára kente.

– Mindjárt jobb lesz – mondta.

Miri pamacsa kék lett a fájdalomtól.

Lumi mama simogatta a pocakját.

Miri megnyugodott.

És akkor valami csodálatos történt.

Miri bundáján megjelent egy pici napocska.

Gyönyörű volt.

– Nézzétek! – szólt halkan Lumi mama.

Mó nézte.

Milu nézte.

Nimi nézte.

– Miri Pamcsijegye! – mondta Mó.

– Napocska! – tapsolt Milu.

– Napocska!

– Napocska! – örült Nimi.

Miri is lenézett magára.

Nézte.

Csak nézte.

A kék pamacsa lassan rózsaszínű lett a boldogságtól.

– Nekem is lett Pamcsijegyem! – örvendezett Miri.

– Nekem is lett! Nekem is lett!

– Bizony, kicsi Miri. Gyönyörű napocskás Pamcsijegyed lett.

– Olyan szép! Olyan szép!

Aztán újra előkerült a piros sziromlabda.

– Játszhatunk még? – kérdezte Nimi.

– Játszhatunk! – nevetett Miri.

És újra énekeltek:

– Illatos labda,

– gurul a réten.

– Két kicsi Pamcsi

– labdázik szépen.

A labda megint gurult.

Gurult a réten.

Elfáradtak, mert sokat labdáztak.

Aztán lassan este lett.

Nimi odabújt Titi mamához.

Titi mama átölelte.

A három kis Pamcsi is Lumi mamához bújt.

Lumi mama átkarolta őket.

Lumi mama és Titi mama együtt énekelték a Pamcsi altatódalt.

– Tente baba, tente,

– itt van már az este,

– álomcsillag születik,

– szeretetben ringat itt.

– Mama súgja halkan,

– csillag néz az égen,

– puha párna, mama karja

– vigyáz rád az éjben.

A Pamcsik pislogtak egyet.

Pislogtak kettőt.

Azután édesen elaludtak.

A Szélfűház lágyan ringatózott a langyos nyári éjszakában.

www.muzsakkonyvtara.hu

Pamcsi család – A kék Pamcsi vendégek

 Egy nyári napon a kis Pamcsik a réten játszottak.

Gurultak.

Nevettek.

Versenyeztek.

Miri gurult.

Mó gurult.

Milu gurult.

Egyszer csak két világoskék Pamcsi érkezett.

A kis Pamcsik megálltak.

Megijedtek.

Féltek.

– Mama! Papa!

– Mama! Papa!

– Mama! Papa!

kiabálta Mó, Miri és Milu.

A pamacsaik kékre váltottak.

Lumi mama odagurult.

Megsimította őket.

– Kedveseim, ők a rokonaink – mondta.

Lumó papa is odagurult.

A kislány a mamája mellé bújt.

– Ő Titi mama – mondta Lumi mama.

– Ő pedig Nimi.

A kis Pamcsik csak nézték őket.

– Sziasztok – mondta Nimi.

– Szia – mondta Miri.

– Szia – mondta Mó.

– Szia – mondta Milu.

– Miért vagytok kékek? – kérdezte Miri.

– A tengeren élünk – mondta Titi mama.

– A vízen is tudunk gurulni – mondta Nimi.

– Ha vízen gurulunk, aranyfény lesz rajtunk – mondta Nimi.

– Így száraz marad a bundánk.

– Hűha, azta! – mondta Mó.

Mó izgatottan Lumó papára nézett.

– Elmegyünk a tengerre hozzájuk? – kérdezte.

– Igen. El fogunk menni – mondta Lumó papa.

– Hurrá, de jó! – mondta Mó.

Mó pamacsa rózsaszín lett.

Milu közelebb gurult.

– Játszunk? – kérdezte.

– Játsszunk!

– Játsszunk!

– Játsszunk!

Gurultak.

Nevettek.

Játszottak.

Sokat játszottak.

Aztán elfáradtak.

A kis Pamcsik odabújtak Lumi mamához.

Titi mamához is odabújt a kék kis Pamcsi, Nimi.

Lumi mama és Titi mama együtt énekelni kezdtek:

Tente baba, tente,

itt van már az este,

álomcsillag születik,

szeretetben ringat itt.

Mama súgja halkan,

csillag néz az égen,

puha párna, mama karja

vigyáz rád az éjben.

Pislogtak egyet.

Pislogtak kettőt.

Azután édesen elaludtak.

A lila Pamcsik és a kék kis Pamcsi is.

A Szélfűház lágyan ringatózott a csendes éjszakában.

www.muzsakkonyvtara.hu

Pamcsi család- Pamcsi dal

 Fogadjátok szeretettel a Pamcsi dalt melyet Dudik József zeneszerző, és társai készítették.

A Pamcsi mesék megtalálhatóak a Múzsák Könyvtára weboldalon.

Pamcsi család – Eső! Eső! Eső!

 

Egy meleg napon három kis Pamcsi gurult a virágos réten.                                   

Egyszer csak az ég sötétebb lett.

A nap elbújt.

Csepp… csepp…

Egy vízcsepp hullott Miri bundájára.

Aztán még egy.

Elkezdett esni az eső.

Mó, Miri és Milu megálltak.

Tátva maradt a szájuk.

Csurgott róluk az esővíz.

– Mi ez, mama? – kérdezte Miri.

– Ez az eső? – kérdezte Milu.

– Eső – mondta Lumi mama.

– Eső! – mondta Mó.

– Eső! – mondta Miri.

– Eső! – mondta Milu.

Aztán nevetni kezdtek.

Vidáman gurultak tovább, már csuromvizesen.

Nevettek, gurultak, pancsoltak.

Lumi mama és Lumó papa csendben figyelték őket.

A langyos nyári zápor lassan elállt.

A nap újra kisütött.

A kis Pamcsik megálltak.

– Nézzétek! – kiáltotta Milu.

A pamacsuk szivárványszínű lett.

Miri csodálkozott.

– Mi ez, mama?

– Ez milyen szín?

Lumi mama mosolygott.

– Az eső miatt – mondta halkan.

– Szivárványszínű.

A nap melegen sütött tovább.

A bundájuk gyorsan megszáradt.

A pamacsuk lassan újra rózsaszínű lett.

Vidáman gurultak tovább.

Elfáradtak.

Este lett.

A három fáradt kis Pamcsi Lumi mamához bújt.

Ő gyengéden átölelte őket, és halkan énekelni kezdte a Pamcsi altató dalt:

Tente baba, tente,

itt van már az este,

álomcsillag születik,

szeretetben ringat itt.

Mama súgja halkan,

csillag néz az égen,

puha párna, mama karja

vigyáz rád az éjben.

A kis Pamcsik egymáshoz bújtak.

Pislogtak egyet.

Pislogtak kettőt.

Csillagszemeik szépen lecsukódtak.

A szélfűház csendesen ringatózott a csillagok alatt.

www.muzsakkonyvtara.hu

Pamcsi család – Miri és a Csiga-biga

A virágos réten aranylón sütött a nap. A kis virágok illatoztak, és minden olyan csendes, kedves volt. Miri lassan gurult a fűben, és kíváncsian nézelődött.

Egyszer csak megállt.

A fű között valami apróságot pillantott meg.

– Mi ez? – kérdezte halkan.

Ott volt egy pici csiga.

Lassan… lassan… mászott.

Miri közelebb gurult hozzá. Csillagszemeivel figyelte, hogyan mászik a kis csiga a fűszálak között.

A csiga aztán egyszer csak megállt, és bebújt a házába.

Miri nagyot pislogott.

– Hova lett, mama?

– Hova lett?

– Hol van?

– Hol van?

Lumi mama is odagurult hozzá.

– Ott van – mondta kedvesen. – A házában.

Miri ránézett.

– Ott lakik?

– Ott bent?

– Ott bizony – mosolygott Lumi mama. – Ott lakik a kis csiga.

Miri csodálkozva nézte.

– Mikor jön ki?

– Kijön?

Lumi mama gyengéden megsimogatta.

– Kijön. A csigák szeretik, ha énekelnek nekik.

Miri szeme rögtön felragyogott.

– Mit énekelünk? – kérdezte Miri.

Lumi mama elmosolyodott.

– Egy dalt a csigának.

És halkan, nagyon szépen énekelni kezdte:

Csiga-biga, gyere ki,

Vár a nap is ideki

Csiga-biga, itt vagy már?

Pici szarvad dugd ki már.

Miri figyelte.

Aztán halkan ő is mondta:

Csiga-biga, gyere ki…

Egyszer csak…

egy pici szarvacska kibújt.

Aztán még egy.

Miri örömében felnevetett.

– Kibújt!

– Itt van!

A kis csiga lassan… lassan… újra előbújt a házából.

Halkan, szeretettel énekeltek. Ahogy szólt a dal, Lumi mama pamacsa lassan rózsaszínű lett. Miri pamacsa is rózsaszínűvé változott.

A kis csiga még mászott egy picit a fűben, aztán megállt a napfényben. Miri mosolyogva nézte, aztán Lumi mamával hazagurultak.

Este lett.

A Szélfűház csendesen ringatózott a lágy esti szélben.

www.muzsakkonyvtara.hu