Az élet néha sötét barlanggá válik,
A fájdalomtól szenvedő ember
a sötétben él, még a fénytől is fél.
Sötét vihar tombol a lelkében,
Villámok cikáznak az elméjében,
Legbelül kiabál, segítségért kiált,
Szerető szíve figyelemre talál.
A fénysugár bevillan a szívébe,
Angyalok suttognak a fülébe,
A fájdalom sötét hernyója eltűnik,
Fényes pillangóként újjászületik.
A sötétség, és fény házastárs,
A jó, és rossz csak játszótárs,
A földi létezés fájdalma nem lesz más,
Mint csodás földi tapasztalás.
