Lángból születtem, te jégből érkeztél,
szívemre fagyva mégis felégtél.
Szikra lett minden kimondott szavad,
forróság ringatta jeges arcodat.
Én perzseltem, te hűtöttél puhán,
mint hajnalcsillag az est oldalán.
A szívem lobban, tiéd megpihen,
s a két erő most eggyé lesz velem.
Olvadsz ajkamon, s én égve várlak,
a vágyak tengerén a szívek találkoznak.
Hullám és láng egy táncban forr össze,
hol véget ér, ott kezdődik az örökre.
Nem oltasz el, és én sem égetlek,
csak őrzünk egymásban szent tüzeket.
Te könny vagy rajtam, én fény az árnyban,
szerelmünk izzik az örök világtáncban.
