Egy gyönyörű napon, amikor a tavasz már átölelte a nyarat, három kis Pamcsi gurult a virágos réten.
Egyszer csak Mó megállt.
– Nézzétek! Nézzétek! – kiabálta boldogan.
Miri és Milu gyorsan odagurultak hozzá.
Mó bundáján egy apró, aranyszínű Pamcsijegy jelent meg.
Olyan volt, mint egy kis makk.
– Nézzétek! Nézzétek! – kiabálta újra Mó.
– Megjelent a Pamcsijegyem!
Mó pamacsa rózsaszínű lett az örömtől.
A szülők büszkén néztek Móra.
– Mó Pamcsijegye! – mondta Milu.
Miri is nézte Mó Pamcsijegyét.
Aztán elcsendesedett.
A pamacsa kék lett a szomorúságtól.
Elfordult.
Egy könnycsepp gurult le az arcán.
Lumi mama lassan odagurult hozzá.
– Mi bánt, kis csillagszemem? – kérdezte lágyan.
Miri halkan megszólalt:
– Nekem mikor jön elő a Pamcsijegyem mama?
Lumi mama gyengéden megsimogatta.
– Neked is lesz, hidd el Miri.
– Tényleg? – kérdezte.
– Tényleg – mosolygott Lumi mama.
A szülők egymásra mosolyogtak.
Lumó papán a csepp, Lumi mamán a csillag ragyogott.
Miri lassan megnyugodott.
Odabújt Lumi mamához.
Mó is odagurult hozzá.
Milu is közelebb gurult.
A kis Pamcsik összebújtak.
Miri pamacsa lassan újra sárga lett.
Mó pamacsa még mindig rózsaszínű volt az örömtől.
Este a hold fénye bevilágított az ablakon.
Lumi mama halkan énekelni kezdte a Pamcsi altató dalt:
Tente baba, tente,
itt van már az este,
álomcsillag születik,
szeretetben ringat itt.
Mama súgja halkan,
csillag néz az égen,
puha párna, mama karja
vigyáz rád az éjben.
Miri a mama bundájához bújt.
Pislogott egyet.
Pislogott kettőt.
Csillagszemei szépen lecsukódtak.
Miri nyugodtan feküdt a testvérei mellett, és édesen aludt velük együtt.
