Az este lassan ránk hajol,
s a gyertyafény is álmot hoz,
de egy szív ébren muzsikál,
a nagyi hangja ringat most.
Ott ül a nagymama szelíden,
körötte négy kis csillag ég,
szemükben táncol a remény,
mint holdfény-tükör a mesén.
A könyvben régi csodák élnek,
hősök, tündérek, óidők,
a hangja lágy, akár a szellő,
mely titkot súg a fák között.
Minden szó – fényből szőtt varázs,
mely átsimít a lelkeken,
a múlt és jövő találkozik
a meleg szobafényben bent.
A nagymama hangja híd az éjben,
melyen a szív hazatalál,
s az unokák szívében él
örökre, mint a holdsugár.
S mikor az álom útra kél,
a mese véget ér szelíden,
de ott marad az unokákban,
a nagymama hangja szívükben.
