fehérben angyal könnye pereg csöndben.
Két arc fonódik: múlt és a jövő,
tűz-láng szemekben egyetlen idő.
Bennünk a város, füstje és fénye,
erdők vad csendje, ősi reménye.
Könnyekből születik tiszta világ,
szív mély sötétjén éled a világ.
Ha ketté szakadna minden határ,
egy láng marad, mi feltár minden mást.
Fekete s fehér: bennem ölel,
s a jelenben élek én tovább.
