Őrzöm a szót

A költészet bennem születik,

mielőtt megszólalna bennem a szó.

Ott kezdődik, ahol csend marad,

és a lélek mégis megszólal.

Szavaim hordozzák az időt,

veszteséget, felállást, utat.

A sorok mögött életem áll –

felelősség és igazság.

A szó által marad meg a hangom,

anyanyelvem lüktet bennem tovább.

Írok – hogy megőrizzem azt,

ami magyar szívből született.

www.muzsakkonyvtara.hu

A Magyar kultúra emlékére

Bár a fák ága suttogja a múltat,

a szél mesél elfeledett dalokat,

szívünkben él a Magyar Föld varázsa,

mely örök, mint a Duna, ősi és tiszta.

A költők szavai fénysugarak,

melyek rég eltűnt idők emlékeit őrzik,

Petőfi hangja, Ady szárnyra kel,

s minden szóban ott él a nemzet ereje.

A népdalokban tánc lengi be a tájat,

a festő ecsetén életre kel a világ,

minden vers, minden dallam szent ajándék,

melyben rejlik a magyarok hite, reménye.

E napon, mikor ünnepeljük a kultúrát,

emlékezzünk, hogy mind a Magyar Föld gyermekei vagyunk,

s minden szó, minden ének, minden szép mozdulat

egy híd a jövőbe, a múlt szeretetén át.