Két év zárja nyílt,
mikor hozzám értél,
karom puha ölén
mindenemmé lettél.
Néztelek: homlokod,
hosszú pillád ívét,
kis kezed ráírta
bőrömre a nevét.
Hajad illata jött,
bőrömön maradt,
mellkasomban újra
mama-boldogság fakadt.
Nem volt elég a perc,
se kar, se két tenyér,
mama szíve benned
végre hazaér.
Várlak újra, kicsim,
hosszú minden napom,
mama szíve őrzi
ahogy bújtál vállamon.
