Az ágy fele

Nappal azt mondom, jól vagyok,

teszem a dolgom, hallgatok.

Nem kérdezem, merre jársz,

nem érdekel, mit csinálsz.

De amikor végre lefekszem,

megint úgy érzem, itt vagy velem.

Odébb húzódom, ahogy régen,

mintha ott feküdnél az ágy szélén.

Napközben még elvagyok,

éjjel érted virrasztok.

Az ágy fele még mindig a tiéd,

nem fekszem oda, mióta elmentél.

Az ágy fele minden este rád vár,

pedig tudom, hogy nem jössz vissza már.

Nappal azt mondom, elengedtelek,

éjjel mégis téged kereslek.

Reggel megigazítom a párnád,

hátha fejed újra ráhajtanád.

Tudom, ma sem fordul kulcs a zárban,

mégis helyet hagyok neked az ágyban.

Van, hogy félálomban kimondom a neved,

kinyújtom a kezem, de üres a helyed.

Akkor érzem, mennyire fáj,

hogy mellettem üres az ágy.

Napközben még elvagyok,

éjjel érted virrasztok.

Az ágy fele még mindig a tiéd,

nem fekszem oda, mióta elmentél.

Az ágy fele minden este rád vár,

pedig tudom, hogy nem jössz vissza már.

Nappal azt mondom, elengedtelek,

éjjel mégis téged kereslek.

Csak egyszer feküdj mellém még,

ne nélküled múljon az éj.

Ne mondj semmit, csak ölelj át,

hadd legyen újra kicsi az ágy.

Az ágy fele még mindig a tiéd,

nem fekszem oda, mióta elmentél.

Az ágy fele minden este rád vár,

pedig tudom, hogy nem jössz vissza már.

Az ágy fele még mindig a tiéd.